RÉSZVÉT
RÉSZVÉT, RÉSZVÉTEL, (rész-vét v. ~vétel) ösz. fn. Valamiben részelkedés, egy bizonyos résznek kapása. Erkölcsi ért. kedélyi, akarati tulajdonság, vagyis hajlam, melynélfogva mások kedvező vagy kedvezőtlen ügye érdekel bennünket, s azt úgy tekintjük, mint saját ügyünket. Innen továbbá jelenti azon tettleges hozzájárulást is, mely által mások örömét, szerencséjét nevelni, valamint szomorúságukat, bajaikat, szükségeiket enyhíteni készek vagyunk. Baráti, szives részvéttel lenni embertársunk szerencséje iránt. Fájdalmas részvéttel vettem kedves gyermeked halálának hirét. Kárvallottak, szegények iránti részvétre felszólítani a közönséget. „Vagy talán részvételünk könycsepjeit s a kérelem elkészítésére szükséges egy pár órai munkát sem kivánunk áldozni azokért, kiknek ősei vért és életet áldoztak érettünk?“ Deák Ferencz (1833-ban a lengyelek ügyében). „Részvétet mutatni minden iránt, mi másokat érdekel, ez a legjobb életpolitika.“ B. Eötvös József.
