RÓZSA
RÓZSA, fn, tt. rózsá-t. 1) Cserjenem a húszhímesek seregéből és sokanyások rendjéből; csészéje alul hasas, húsos, a nyakánál öszveszükűl; megérve bogyónak látszik; bokrétája ötszirmu volna, de teljesedésre igen hajlandó; magvai szőrösek a bogyóforma csésze oldalán. 2) E cserjének igen kedves alakú, s jobbára vonzó illatú virága. Fajai, kivált a kertészeti mivelés következtében, igen sokfélék, valamint virágaik szinére is változatosak. Közönséges fajok, és ezek népies nevei: Pünkösdi rózsa. Százlevelü rózsa. Hónapos rózsa. Csipke rózsa. Vad rózsa néhutt a mezőkön, erdőkben, ligetekben, vadon terem, egyszerü (nem teljes) szirmokkal. Fehér, sárga rózsa stb. A növénytanban eléjönnek: fahéj-, pallagi, tompalevelü, kökényes, borzas, tarka, damaskusi, mindig zöld, mindig nyiló, körtvélyes, czövekes, rozsdás, árva, dombi, burgundiai, kínai (sínai) rózsa stb. 3) Némely más nemü növények virágai, mennyiben a rózsához hasonlók, pl. bazsarózsa, tubarózsa, mályvarózsa (althaea rosea), őszi rózsa (aster chinensis), kövi rózsa stb. 4) Rózsa alakját képező vagy utánzó mesterkélt müvek. Rózsa a süvegen, a csizmán. Gipszből, vagy más anyagból idomított rózsák az épületeken. 5) Némely kagylók neme. 6) Sárgavörös szinü, és fényes gyúladás az emberi bőrön, máskép: orbáncz.
Köz nyelvszokás szerént a rózsának szine alatt rendesen pirosat v. vöröset értünk. („Pirulj rózsa, pirulj, de nekem ne virulj.“ Népdal.); miért majd minden nyelvben a rózsa és pirosság, vörösség nevei fölcseréltetnek, vagy épen megegyeznek egymással, pl. hellenül: ροδον, ροδιζω, ροδοεις, ρουσιος; latinul: rosa, russus, rutus, rutilus; németül: Rose, roth, rösten; szlávul: ruzsa, risavi; finnül: ruusu, rusko, ruskia; magyarul: rózsa, rós, róska, rőt stb. Tudniillik a rózsa azon r alaphangu köz gyöktől származik, mely tüzet, égést, egyszersmind pirosat, vöröset jelent a nyelvekben általán véve.
A költőknél, kivált a népdalokban, nagyban szerepel a rózsa, úgymint a vidor szinü szép fiatalságnak, a vonzó bájnak, az örömnek, gyönyörködésnek stb. jelvénye.
„Végsőt mosolygott orczád, s a halál
Leszedte róla szép rózsáidat,“
Leszedte róla szép rózsáidat,“
Kisgyermek halálára, Vörösmarty.
Közmondatok: Rózsa volt, kóró lett. Rózsáé az illat, szűzé a szemérem. Rózsaszedés tövissel jár. Igen szép a rózsa, még sem kevély. Rózsa is tövis között virágzik. Ki rózsából veti ágyát, alkudjék meg a tövissel. Ritka rózsa, tövis nélkül. A népdalokból: Pesten jártam iskolába, térdig jártam a rózsába. Orczáid rózsái ha közel volnának, égő szivem mellé tenném bokrétának. A kedves szeretőnek egyik gyöngédebb neve. Ne menj, rózsám, a tarlóra, gyönge vagy még a sarlóra. Azt gondolod, rózsám, hazudok előtted, pedig, édes rózsám, majd meghalok érted. (Népdalok).
