SAJÁTNÉV
SAJÁTNÉV, (saját-név) ösz. fn. Szoros ért. az volna a sajátnév, melyet senki más nem visel, vagy melyen semmi mást nem neveznek; mit akármely névről állítani nehéz, sőt lehetetlen, mert ehhez a világon minden létezett és létező nyelvek szavainak tudása volna szükséges. Szokott köz ért. oly személy-, vagy nemszemélynév, melynek hallására az illető személyt, vagy nemszemélyt minden egyebektől megkülönböztetjük; máskép: tulajdonnév, ellentéte: köznév. A sajátnevüség viszonylagos dolog, melyet leginkább a szokás és körülmények határoznak meg, pl. a lakatos, midőn mesterembert jelent, köznév, midőn pedig családi tagot, sajátnév: Lakatos.
