SEHOL
SEHOL, SEHOLSEM, (se-hol, se-hol-sem) ösz. helyhatározó. Semmi helyen; bizonyos helyek közől egyiken sem. Midőn egyszerü feleletül fordul elé, állhat akár magán akár a sem erősbitő tagadóval, pl. Hol voltál ma sétálni? Sehol, v. seholsem. Különben mindig erősbitéssel jár. Sehol sem látom őt. Sehol sem voltam, v. sehol nem voltam. Vagy ha az erősbitési tagadót elébe teszszük (amidőn mindig nem-nek van helye), a mondottakat így is módosíthatni: nem láttam őt sehol, nem voltam sehol, s tulzó erősbitéssel: nem voltam sehol sem. Ugyan ily viszonyban áll vele a vagyonságot tagadó nincs v. sincs, pl. sehol sincs v. sehol nincs nyugta, s a ,nincs’-et előbbre téve: nincs nyugta sehol (v. sehol sem) v. nincs sehol (sem) nyugta, v. nyugta sincs sehol (sem). Tehát ezekben tulságból ismét fölveheti a sem-et: nincs nyugta sehol sem. Tiltólag sehová se menj, v. a „ne menj“ előbbre tételével, ne menj sehová v. ne menj sehová sem. V. ö. SE; SEMMI. Tájkiejtéssel: sohol. Ellentéte: mindenhol; viszonylatai: néhol, valahol, akárhol.
