SULYOM
SULYOM, (suly-om) fn. tt. sulym-ot, harm. szr. ~a v. ~ja. 1) A „Nomenclatura rerum“ czimű szótár szerént am. a latin murex, mely jelent tövises csigafajt, és hegyes szegekkel ellátott hengerded eszközt; továbbá am. tribulus, azaz, szurdancs nevü tüskés növény. 2) Vízi növénynem a négyhímesek seregéből és egyanyások rendjéből (trapa); különösen ennek ismeretes faja: a csemege sulyom, melynek tövises gyümölcsét ha megfőzik, belseje a gesztenyéhez hasonló izü, honnan köznépileg vízi dió v. vízi gesztenye, vagy csak sulyom a neve. (Trapa natans). Terem főképen a Tisza és Zagyva kiöntéseiben. Gyümölcsét tavaszszal szedik. Így neveznek bizonyos tésztasüteményt is, melynek alakja némileg a (vízi) csemegesulyomhoz hasonló.
Minthogy a sulyom minden értelmében véve valami szurósat, tüskéset jelent, innen e szónak eredeti rokonságát nem kereshetjük a nyomásra vonatkozó suly, sulyok szókban; hanem okszerüleg azt kell tartanunk, hogy a tövist jelentő szulák, továbbá a szúr szóval áll fogalmi rokonságban, miszerént sulyom a rokon hangok változásával am. szulom v. szurom, azaz, szulákos, szurós növény, vagy gyümölcs, vagy állat, vagy eszköz.
