SÜRGET
SÜRGET, (sür-ög-et) áth. m. sürget-tem, ~tél, ~ětt, par. sürgess. Rajta van, hogy mielőbb, frisen megtörténjék valami, vagyis másokat siettet, ösztönöz, hogy a teendőket megtegyék, szóval, hogy sürögjenek. Munkára sürgetni a cselédeket, napszámosokat. Sürgetni a mesterembert, hogy a ruhát készítse el. Sürgetni az adósság lefizetését. Sürgetni a per siettetését, a birákat. Feleletre, számadásra sürgetni valakit. Sürgeti őt az anyagi, és testi szükség. Eleget sürgettem, mégis elkésett. V. ö. SÜRÖG.
