SZÁDOK, (1)
SZÁDOK, (1), (szá-d-ok) fn. tt. szádok-ot, harm. szr. ~a v. ~ja. Sándor I. azonos értelműnek veszi a szádokfával; de véleményünk szerint a szádok tulajdonkép am. szádló, vagyis a szádnak dugasza, s képeztetésre olyan mint ajándok (v. ajándék), szándok (szándék), marok (marék) stb. Amennyiben néhutt száldok-nak is mondják, lehet eredetileg szádlok is; a d és l helyet cserélvén. V. ö. SZÁDOKFA.
