SZEGFŰ
SZEGFŰ, (szeg-fű) ösz. fn. Növénynem a tíz hímesek seregéből és kétanyások rendjéből; csészéje egytagú, bőrforma, csővel, tövön pikkelyes; bokrétája öt szirmu, szirmai nyakasak; tokja hengeres, egy rekeszű; levelei ellenesek. (Dianthus). Fajai sokfélék, melyek ismét csomós virágúakra, elágazó száruakra, és egy (néha két) viráguakra osztályoztatnak. Mind ezek között ismeretesbek a csillagszegfű (d. barbatus), melynek virága sokszinü, teljesedő, köznéven: szapora szegfű, csillagvirág; a barát szegfű (d. carthusianorum), köznéven: barát- v. németszegfű; a szeplős szegfű (d. armeria), szirmai fejérrel pettegetett pirosak, köz néven: mezei szegfű; a pompás szegfű (d. cariophillus) köz néven: kerti- v. szagosszegfű; a leányszegfű (d. virgineus), köz néven: pünkösti szegfű. Néhutt a köz nép más nemü virágokat is nevez e néven, ilyenek a büdös szegfű, másképp: büdöske (tagetes patula), kakuk szegfű, növénytani néven: kakukmécsvirág (lychnis flos cuculi).
