SZÉNSAV
SZÉNSAV, (szén-sav) ösz. fn. Vegyészeti ért. sajátnemű sav, melyben egy vegysuly szeneny két vegysuly élenynyel van egyesülve. A föld mélyéből kibuzgó vizek néha tetemes mennyiségben mind szénsavat tartalmaznak. Az ily szénsavval vegyült ásványos viznek csipős savanyuságu ízök van és pezsegni szokott.
Ezen szénsav közönséges hévmérsékletnél szintelen s mint imént érintők, savanyu csipős izű és szagu gőznemü test. Ásványvizekben s pezsgő porok alakjában bevéve hűsitő tulajdonsága van. Nagy nyomás vagy hidegség által csepfolyadékká sűrithető. A szénsav többféle vegyfolyamok következtében is fejlődik. Így pl. a bor- és sörforrásnál, s bizonyos italok pezsgő tulajdonságukat a szénsavnak köszönik, mely edénybe zárva forrás alatt ki nem szabadúlhatott. A szénsavgőz nem képes az égést táplálni, sőt elalszik benne minden égő test, mihelyt azt szénsavba mártjuk. Szintúgy nem képes fentartani a lélekzést sem, és benne a felsőbb rendü állatok azonnal megfúlnak, hacsak egy lélekzetet is tesznek tiszta szénsavban; ezért a bor, ser forrása alkalmával, nem szabad a pinczékbe menni, ha életünket koczkára tenni nem akarjuk. A gőzalaku szénsav is nehezebb a közönséges levegőnél. Innen magyarázható azon tünemény, melynél fogva bizonyos barlangokban, (pl. az úgynevezett kutyabarlangban, Nápoly közelében) a kutya azonnal halva elesik, ha bemegy, az embernek pedig, ha állva marad, semmi baja sem történik.
