SZERSZÁM
SZERSZÁM, (szer-szám) ösz. fn. 1) Általán, mindenféle kézbeli szer, melynek segítségével bizonyos munkát végezni, valamit csinálni, készíteni szoktak, milyenek a mezei munkások, kézmivesek szerszámai, pl. gyalu, fürész, fejsze, furu, vésű a fából dolgozó mesterembereknél; pőröly, kalapács, reszelő a kovácsoknál stb. Különbözik tőle: eszköz, mely szélesebb jelentésü, minthogy ez nem csak kézműre, hanem mindenféle czél végrehajtására vonatkozik. 2) Mindennemű gép, mennyiben a munkásoknak segitségül szolgál. 3) Mivel tüzet ütnek, tűzszerszám, u. m. aczél, kova, tapló. 4) Mivel a lovakat fölszerelik, befogják. Salangos, fényes, rezes, ezüstös, aranyos szerszám. Alsó Vágmelléken mintegy átv. kifejezéssel így nevezik a szekeret is. Szénát hoztunk három szerszámmal. Általában is mondják: Fakó szekér kenderhám, mind a kettő rosz szerszám. (Km.). E népies divatú kifejezésben: fűszerszám az egyszerűen helyesebb szer, v. fűszer helyett áll.
Hajdan fordítva is használták: számszer, honnan számszer-ij am. szerszám-íj, azaz gépezetes íj. Ha azon elvből indulunk ki, hogy az eredeti szók egyes tárgyakat s öszvetes (concret) fogalmakat fejeztek ki, s csak utóbb nyertek szélesebb jelentést; ezt a szerszám szóra alkalmazva úgy vélekedhetnénk, hogy itt a szám-ban az eredeti jelentés rejlik, mely szerént az valami rovatosat, rovatot jelentett, tehát eredetileg az egészben is ily nemü eszköz (rovatos vagy rovó eszköz) fejeztetett ki.
