SZÍN, (1)
SZÍN, (1), fn. tt. szín-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. A jobbhangzás kivánalma szerént, mint minden hosszu í (ű és ú), némely ragozott állapotban, kivált hosszú önhangzó, vagy két mássalhangzó előtt az i rendesen rövidítve ejtetik. 1) Eredeti jelentése: fény, fénylő, kitünően tiszta valami. Délszín am. déli fény, déli világosság; színre hozni valamit am. világosságra hozni. Színlik Faludinál am. fénylik. E jelentése leginkább kitetszik, midőn némely terményeket s érczeket jelentő szókkal tétetik össze, pl. színméz, színmust, színbor, színolaj; színarany, színezüst. Kiválogatni a gyümölcsnek színét stb. S átvitt értelemben személyekről, népségről is használjuk. Ország színe. Nemzet színe. Ifjuság szine. A város hölgyeinek színe. Ez értelemben teljesen egyezik vele a mandsu és mongol szain (beau à voir, joli, noble). Különösen. 2) Valamely testnek külseje, t. i. szembeötlő kül-, főleg pedig felső része, felső területe, héja, takarója. Külszín. Felszín. Földszine, víz szine, tenger színe; téj szine. Az ég alatt, a föld szinén, nincsen olyan árva mint én. (Népd.). Leszedni a tej szinét. A buvár felbukik a víz szinére. Eltörölték a föld szinéről. Földszint lakni. Szinétől fenékig kiüríteni a pohár bort. Innen a színvonal szó. Továbbá: színe (nem pedig fonákja) a posztónak s más valaminek. (Szabó Dávid). Átv. színre hozni valamit. – Ellentétei: aly, fenék, bél, közép, valaminek visszája, fonákja. 3) Csupán födéllel ellátott ür, melyet t. i. a tető akképen födöz, hogy azon ürnek bezáró falai vagy épen nem, vagy nem minden oldalról léteznek, tehát az egy vagy több, vagy minden oldalról a szemnek, a látásnak nyitva áll, tehát mintegy átlátszó épületet mutat; a tetőt pedig rendszerént csak oszlopok tartják; végre néhol így hívják azon nagyobb árulási épitményeket is, melyekněk, ha minden oldalok meg is volna, de födelök alatt bepadlásolva nincsenek. Kocsiszín, szekérszín, kapuszín, levélszín v. leveles szín, vásári szín (csizmadiaszín, szabószín). Levélszínre czéloz Béla névtelen Jegyzője is (XXXII): „Ibi paratis tuguriis plures dies permanserunt, et montem illum, superquem duci (Arpad) foliata (Szabó Károlynál: leveles szín) fecerunt, nominaverunt Zenuholmu.“ Már a Jerney Nyelvkincseiben XIII-ik századbeli oklevelekben: Zenhalom (1261), Scenhalom (1284), ma Szíhalom (színhalom). Szín alá betolni a szekeret. A kapuszín alá behajtani. Leveles szín alatt lakomázni, tánczolni. Ez értelemben e szót némelyek az orosz szjen (= árnyék), latin scena (= levélszín) szókkal rokonítják; l. SZÍN, (3). 4) Testek, mint szenbeötlő tárgyak tulajdonsága, melynél fogva fölületeikről a fénysugarak bizonyos módon visszaverődnek, és ez által határozott nemü hatást gyakorolnak látszereinkre, mintegy eszközül szolgálván arra, hogy az illető testeket egymástól megkülönböztessük. Ilyenek a láttani szoros ért. vett szinek, melyek vagy alapszínek vagy összetettek; s ez utóbbiak különféle vegyület és árnyéklat által más-más módosított látszatban tünnek szemeink elé. Tulajdonképeni alapszínek: kék szín, sárga szín, vörös szín. Összetettek közelebbről a zöld (kék és sárgából), violaszín (kék és vörösből), narancssárga (sárga és vörösből). A fehér és fekete színek tulajdonképeni színekül nem tekinthetők, mert amaz a valódi szinnek, emez a világosságnak hiánya. Egyébiránt a gyakorlati életben ezeket is az alapszínekhez számitják, s a fekete és sárga vegyitékéből lesz a barna- vagy faszín. Mind az alap-, mind az összetett színek valamennyien ismét számos vegyületen és módosúlaton mehetnek által, és külön-külön világos, sötét, élénk, halvány stb. mellék kifejezésekkel jelöltetnek. A színárnyalatok igen gyakran bizonyos tárgyaktól is veszik neveiket, melyek t. i. rendesen az illető színben tünnek fel. Rózsaszín, vérszín, lángszín, karmazsinszín, téglaszín, rubintszín, pipacsszín. Fűszín, pázsitszín, tengerszín, olajszín, libaszín. Hamuszín, bögölyszín, csukaszín, szürke szín, mákos szín. Molnárszín, égszin, búzavirágszín, kökényszín. Viaszszín. Baraczkszín, búzaszín, szalmaszín, testszín. Gesztenyeszín, bolhaszín. Haragos, kiáltó szín. A lovak szőréről: pej (sötét pej, világos pej), deres (vasderes, almaderes), szürke (fejér szürke, sötét szürke), fakó szín stb. Az emberi hajról: fekete, ősz, vörös, szőke, barna, sárga (arany) szín stb. Ugyanezek melléknévileg is használtatnak, t. i. ~színü értelemben: rózsaszín v. ~szinű, égszín v. ~színű stb. Tréfás népnyelven: hupi kékszin, jajvörös szín, mely t. i. a testen verés után támadt. (Hupi kék a háta, jajvörös a czombja). Láthatatlan szin, azaz semmi. Ide tartoznak a festékanyagok, menynyiben a testeknek bizonyos látszatot kölcsönöznek. Színeket vegyíteni. Az arcznak megadni a kellő színt. Kék szinre festett vászon. Tartós, kopott, fakó szín. E szövet elhagyja a szinét. Kétszinü kezkenő. Tarkabarka szín. 5) Az arcznak, mint az ember legfeltünőbb részének külső látszatossága. Piros, halvány, sápadt, barna, fakó, kese szín, földszín, korhelyszín, sápadt, halavány szín. Jó, rosz színben lenni. Elváltozott a szine. 6) Az embernek vagy bármely tárgynak külső alakja. Szinről szinre látni valakit. A törvényszék színe előtt megjelenni. A hely színén eszközölni a vizsgálatot, a végrehajtást. Színét sem láttam. Szinnel, ízzel különbözünk egymástól. (Km.). 7) Átv ért. a valóságot eltakaró, s annak helyébe látszatul mutatott valami. Szinből tenni valamit. Ál színben tüntetni elé a dolgot. Barátság szine (örve) alatt. Azon szin alatt jött hozzám, hogy... Ez csak szín, nem valóság. Innen a színeskedik, színleg stb. származékok jelentése. Régente: szen v. szén is, pl. a régi hivatalos esküben (M. Nyelvemlékek. II. k. 336. l.). „ISTEN szénjét te vég napodon úgy láthassad.“ Színhalom, régente szénhalom, Anonymusnál u utóhangzással: szenu (,Zenuholmu’) szóban, l. föntebb). A székelyeknél, különösen Udvarhelyszék vidékén ma is szén v. szény. 8) Pártnézet, pártszínezet, mely által egyik pártot a másiktól megkülönböztetjük. Színt vallani, pártnézethez csatlakozni. Bizonytalan szinü, azaz nem tudni, melyik felekezethez vagy párthoz szít. – Mint eredetileg fénylőt, fényeset jelentő szó, rokonságban áll a szén (égőszén), és szép szókkal; l. ezeket. Adelung, Wachter véleményéhez járulva, a ,schön’ szót a ,scheinen’ szótól származtatja, úgy hogy szerintök azon szó közelebbről fénylőt, fényeset jelent. A mongol szain szót már az 1) pont alatt érintők.
