SZOLGABÍRÓ
SZOLGABÍRÓ v. ~BIRÓ, (szolga-bíró) ösz. fn. Régente a várjobbágyok (jobbagiones castri), vagy királyi vitézlő szolgák (servientes regis vagy csak: servientes) ügyeiben biráskodó megyei tiszt. (Judex servientium). Az arany bullában „bilochus regalis“ (királyi biró, vagy némelyek szerént: királyi bélyeges) néven jön elé, s a tolvajok és ragadozók (fures et latrones) fölött biráskodott. Zsigmond alatt (VI. végzemény.) már a ma is divatozó latin „judex nobilium“ név alatt találjuk. Hogy a vitézlő szolgák (servientes) valának azok, kik később nemeseknek hívattak, Verbőczy István Hármaskönyvéből tudjuk. (Első rész. 84. czím). Későbben megyei tiszt, ki mint a megyei szerkezet általában hozá magával, mind a birói, mind közigazgatási hivatalkodásban részt vett s rendesen a megye bizonyos részének, mely járás nevet visel vala, közvetlen előljárója volt. De létezett s létezik központi szolgabiró is, ki a megye nevezetesb székhelyén, leginkább ha ez önálló hatósággal biró királyi város volt, azokra nézve gyakorolt törvényhatóságot, kik a város biráskodása s némely másnemű hatalma alatt nem állottak, milyenek valának kissé régebben a nemesi joggal élők. Jelenben szintén fennáll a szolgabirói nevezet és közigazgatási hivatal a megyei járásokban, de azon hivatalnok, ki csupán biráskodásra van útalva, most járásbiró nevet visel.
