SZŰGYELŐ
SZŰGYELŐ v. SZÜGYELŐ, (szűgy-elő) ösz. fn. Azon szij, mely a felszerszámozott paripának szügyét fekszi meg, s mintegy a szügy előtt nyúlik el. Egyébiránt az is lehet, hogy valamint a nyakló am. nyakaló, és a hasló am. hasaló, t. i. amaz a nyakat, emez a hasat övedző kötél, vagy szíj, vagy heveder: hasonlóan a szügyelő am. szügy-el-ő, az elavult szügyel igétől, tehát szügyet kerítő, szügyező, mint ajazó (zabla). Némely régieknél szügyellő, melynek törzse ,szügyell’ ige volna.
„Ülnek mindnyájan szép szerszámos lovakon,
Nagy áru czafragok terűlnek farokon,
Bogláros szügyellők s kövesek nyakokon.“
Nagy áru czafragok terűlnek farokon,
Bogláros szügyellők s kövesek nyakokon.“
Gyöngyösi István. (A Phoenixből. Török had leirása).
