TÁRHÁZ
TÁRHÁZ, (tár-ház) ösz. fn. Rakhelyül szolgáló ház, épület; különösen, eleség-, vagy élettár. Apránként elfogy a tömött tárház is. (Km.). Némelyek, mint TÁR szónál érintők azon nézetben vannak, hogy ,tárház’ szóban is ,tár’ kincset jelent; azonban ezt nem mernők egész általánosságban elfogadni, mert a régieknél is ,tárház’ mindennemü rakhelyet jelentett, vagyis olyan épületet, mely holminek eltartása végett tárul szolgált. Pl. Thúry György halála után maradott marháinak (ingóságainak) ,regestrum’-ában 1571-ben: „Az Kanizsai tárházba találtatott marha: Egy subában (zsáktárisznya) vagyon paplan 1. Egy vörös bárson heoz ber (hiúz bőr) suba 1. Veress kamuka nest suba 1. Fejér kamuka dolmán 1.“ stb. (Századok. 1870. év. 724. lap).
