TE
TE, TË, (éles ë-vel, mely i-vé szeret változni, mint itten is tied [= të-ed] származékban) második személyt jelentő névmás, mely a ragokat nem a rendes alakban veszi fel. Tárgyeset: téged v. tégedet, tb. teljes alakban: tik, k nélkül: ti, erdélyiesen főleg a székelyeknél tü; többes tárgyesete: titěket, tiktěket, bennetěket v. tibennetěket; fölötte ritkán, leginkább a régieknél: titěk, bennetek. Személyragozva vagyis birtokos névmássá alakulva: egy birtoku egyes alanyesetben: tiéd v. tied (= të-é-d), többesben: tiétek v. tietek (=të-é-d-ěk v. të-é-těk), több birtoku egy személy: tiéid v. tieid (= të-éi-d), több személy: tiéitek v. tieitek. Mindezek magok elé vehetik a határozott névmutatót is: a tiéd, a tieid stb.; de ami a régieknél ritkán történik. Továbbá ugyancsak a személyragos állapotban, t. i. mint birtokos névmás, egyéb nevekhez hasonlólag, szintén fölveszi a névragokat: tiédé, tiédnek, tiédet, tiédre, tiédről; tiéteké, tiétekének, tiétekét stb. A többi eseteket is a névragokkal és névutókkal szintén személyragok által képezi, ú. m. benn-ed, benn-etěk, nál-ad, nál-atok, bel-éd (= bele-ed), belé-tek, hozz-ád (= hozzá-ad), hozz-átok, által-ad, által-atok, mellett-ed, mellett-etěk stb. Az így személyesített névragoknak és névutóknak néha, nagyobb nyomatosságért elébe tétetik maga a személynévmás is, pl. te veled, ti veletek, te melletted, ti mellettetek, te rólad, ti rólatok stb. Figyelmet érdemel még, hogy mint a többi személynévmás, úgy ez is a személyragozott neveknek névmutatóval vagy a nélkül nyomosítás v. sulyosbitás esetében elébe tétethetik, pl. (a) te lovad, (a) te házad, s többesben: (a) ti lovatok, (a) ti házatok, mintegy alatta értjük: nem másé. V. ö. HANGNYOMATÉK. Némely régiek ritkábban használták a névmutatót, mint a mai beszédben divatos, pl. „Szeressed te feledet.“ (Münch: cod. Máté. XIX.). „És te lelkedet tőr általfolyja.“ (Müncheni cod. Lukács. II). Megjegyzendő végre, hogy a te személynévmás is vissza v. magára hatólag n hangot vesz maga után, néha kettőztetve sőt hármaztatva is, sőt magad szóval is egyesülhet, pl. ten, tenn, tennen v. tenmagad, tennmagad, tennenmagad. „Ten tőled mondod-e ezt“? (Münch. cod. János. XVIII.). „És te atya fényeséh (fényesíts) meg engemet tenennálad.“ (János. XVI.). „Szeressed te feledet mént tenmagadat.“ Ugyanitt olvashatók a többesben: tün tulajdonitokba, tünön közöttetek, tünön magatoknak stb. (Magyar Nyelveml. III. K. 338. l.). Rokonai a szürjän te (tárgyeset: tenö, többes: ti, többesi tt. tijan-ösz), mandsu szi (tb. szue), mongol csi tb. ta), persa tü (tb. sümá, néha: sümájen), latin tu (tb. vos = tvos), görög συ (tb. νμεις), török-tatár szen (tb. sziz), arab ente hímnemű, enti nőnemű (tb. entüm hímnemű, entünne nőnemű), héber attáh hímnemű, atte, atti nőnemű (tb. attem hímnemű, attén, v. atténáh nőnemű), finn szinä, szie, szi, szä (tb. te, työ), észt szina, sza (tb. teie), liv szina, sza (tb. tég, teig, té), lapp ton, todu (tb. tÿe), votják ton (tb. ti), mordvin ton (tb. tiñ), osztják neñ (tb. neñ), vogul näng (tb. nán), japáni nandzi eredetileg na stb. stb. Egyébiránt l. SZEMÉLYNÉVMÁS.
