TÉGLA
TÉGLA, fn. tt. téglát. Gyúrt agyagból alakított, s kemenczében kiégetett rendesen hosszukás négyszögü, vagy más alaku test, melyet épitési anyagul használnak, néhutt máskép: égett kő. Kiégetlen állapotban mór vagy vályog a neve. Téglát vetni, égetni. Téglából rakott fal, épített ház. Téglával padolt szoba, folyosó. Téglát szapulni, am. sikertelen munkát tenni.
Eredetileg a latin tegula után képeztetett, valamint a szláv nyelvekben: tyehla, cehla, cegla, olasz tegola, és a német Ziegel is stb.
