TEKETÓRIA
TEKETÓRIA, ösz. fn. Beszéd vagy eléadás neme, mely az elmondandó tárgynak nagy feneket kerít, mely a dolgot messziről kezdi; beszédbeli kacskaringó, csekély tárgyakról nagy hühóval, nyomatossággal fenhéjázva nyilatkozó. Ilyenek némely népies, pl. kérői, lakodalmi szertartásokat megnyitó beszédek. A kérő násznagy nagy teketóriával adta elé kívánságát, s a kiadó násznagy hasonló teketóriával válaszolt. Minthogy a teketória a beszédnek nagy feneket kerít, s a dolgot messziről és magasan kezdi: innen valószinű, hogy e szó két külön elemből van öszvetéve, t. i. egyik a teke, mint kerekséget, bonyodalmat jelentő, másik a tória, mint magasságra vonatkozó torlik, torlás, túr; továbbá óriás, orom, góré, gória, hóri stb. szók rokona; mi szerint teketória elemezve annyi volna, mint a maga nemében nagy kört képező és magas valami, s mintegy gúla (obeliscus). Vagy második alkatrésze csória, a csór (csavar) törzstől, honnan csórálni-mórálni, am. valaminek szóval feneket keríteni, valamit csűrvecsavarva eléadni. Figyelmet érdemel az arab-török tekellüf és teklif, melyeknek egyik jelentése: ceremonial, ceremonie, s melyek törzsben egyeznek a ,teke-tória’ előrészével, azonban amazok törzse Zenker szerént az arab kalafa (
).
).
