TÉL
TÉL, fn. tt. tel-et, tb. telek, személyrag: telem, teled stb. Elveti az éket a telel igeszármazékban is. Az évnek azon szaka, midőn a földgömb egyik vagy másik félkörén leghidegebb időjárás van, különösen az éjszaki közép mérsékü égöv alatt, pl. közép Europában csillagászilag számítva körülbelül december 21-től martius 21-dikeig tartó időszak. Erős, kemény, csikorgó, havas, zivataros, tartós, lágy, esős, változó tél. Beáll, beköszönt a tél. Enged, mulik a tél. Meg nem eszi a farkas a telet. (Km.). A tél hagyján, de a szele gonosz. (Km.). Télben kenyért, nyárban ruhát (subát) bolond aki elhagy. (Km.). Hét tél, hét nyár megpróbálja őket. (A házasokról szóló km.).
Egyezik vele a persa dai vagy dei am. a téli első hó, télelő, nomen primi mensis hiemalis, idest decembris. (Vullers), cseremisz tele, mordvin tala, tele, finn, észt, lapp talve, vogul tál, tél, osztyák teda, tede stb.; valamint másfelül a magyar szél (ventus) is, amennyiben valószinü, hogy a tél a széltől, azaz szeles, zivataros időjárástól kapta nevét, mint Adelung szerint a német Winter a Wind-től. Ide mutat e közmondat is: Ha már fujdogál a szellő, nem sokára beáll a tellő (telelő). Így neveztetett el a magyar tavasz, a tavas szótól, tehát ami éghajlatunk, vagyis az őseleink lakták éghajlathoz képest szintén az időjárás szülte rendes természeti változástól. Ősz is am. asz, és a nyár hihetőleg rokon eredetü az arab nár (= tűz) és mongol naran (= nap) szókkal. Adelung szerént a latin hyems is a görög νειν (= esőzni) igétől származik (noha ezen szóról hiems alakban vannak más vélemények is), és a görög χειμων v. χετμα (stürmisches, regnerisches Wetter; Winter) χεειν (= önteni; ömleni) szótól. Sínai nyelven tûng am. tél (hyems), és túng fagy, megfagyni (gelu, frigore corripi).
