TOJÁS
TOJÁS, (toj-ás) fn. tt. tojás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Azon félig cselekvő, félig szenvedő állapot, midőn bizonyos nemü állatból tojásnemű fajszaporitó gyümölcs tolúl ki. A ludak ősz végén elkezdik a tojást. A kotlós tyúk abba hagyja a tojást. 2) Maga a nőstény v. jérczemadarak testében növő hosszukás gömbölyü, belül híg tartalmu, kemény mésznemű héju termék, melyet érett állapotban végbeleiken kitolnak, s ha a rokonnemü hím által termékenyítve volt, rajta ülve öntestök melegével kiköltenek, és belőle ivadékot szülnek. Tyúktojás, lúdtojás, réczetojás, pulykatojás, verébtojás, galambtojás, strucztojás. A tojásnak héja, hártyája, fehére, sárgája v. széke v. szíke. Fris, záp, büdös tojás. Magvas, magtalan tojás. Hímes tojás. Két Boldogasszony közötti tojást télre eltenni. Tojást főzni, sütni, rántani. Kemény, lágy, hig, nyers tojással élni. Akié a tyúk, a tojás is azé. (Km.). Szabatosabban tojat- vagy tojomány-nak kellene mondani. Tréfás népnyelven: segggyümölcs; egyébiránt máskép: pete, s avult szóval: mony (tikmony, lúdmony), gyermeknyelven néhutt: kukkó v. kukó. 3) Széles ért. némely más állatok, ugymint halak, hüllők, bogarak, stb. hasonló fajszaporító gyümölcse, ikrája, illetőleg tökje. Kigyó, krokodil tojásai. Hangyatojás, légytojás, poloskatojás, lepketojás, selymértojás. 4) Átv. hasonlatnál fogva a négylábu hímállatok heréje, töke, monya.
