TŐKEVAGYON
TŐKEVAGYON, (tőke-vagyon) ösz. fn. Tőkevagyonnak nevezzük általában, melynek segitségével vagyis használatával s a munka hozzájárulásával újabb vagyonokat jövesztünk vagyis állítunk elé (helytelen kifejezéssel: termelünk. V. ö. TERMEL). Anyagilag a csupán halmozott és jövesztőleg (eléállitólag – productiv módon –) nem használt javak vagy vagyonok a vagyonmennyiség szaporitására és nemzeti jólét öregbitésére, emelésére semmi befolyással nincs, és ezért sajátkép tőkének nem is, legfölebb holt tőké-nek hívjuk. Ama használat tekintetében a tőkevagyon két fő osztályt képez. Álló tőkevagyon, álló tőke (stehendes Kapital) alatt értjük azon javakat, melyek a jövesztő (producens) birtokában maradva szolgálnak jövesztésre, ú. m. általában a telkek, épületek, gépek és más ipar és házi eszközök, igavonó és haszonhajtó állatok. Forgó tőke vagy forgótőkevagyon (umlaufendes Kapital) azon javakat foglalja magában, melyeket a tulajdonos, hogy jövesztésre szolgáljanak, fölhasznál és tovaad, ilyenek a munkára vagy feldolgozásra szánt anyagok (pl. búza, gyapju, répa, repcze stb.) és a munka által átlakitott anyagok, a kész áruk (liszt, posztó, czukor, olaj stb); továbbá a jövesztésnél v. feldolgozásnál föl emésztett segédanyagok (fa, kőszén, élelmi szerek stb.) különösebben pénzkészlet. A kettő közötti lényeges különbség egyetlen szóval az, hogy az elsőbb osztálybeli tárgyak csak ,használtatnak’ (werden benutzt), az utóbbiak pedig ,felhasználtatnak’ (werden verbraucht). Ezen kivül meg szokták még különböztetni a befektetési tőkét (Anlagekapital), mely alatt már inkább azon tőkepénzt értjük, mely főleg az ,álló tőkevagyon’ beszerzésére fordittatik, úgy hogy tágasb értelemben ezzel azonosnak is vehetjük; és az űzleti tőkét (Betriebskapital), mely alatt a forgó tőke beszerzésére fordított tőkepénzt, vagy tágasb jelentésben épen magát a forgótőkét értjük. Végre meg szokták még különböztetni a szellemi tőkét, mely alatt általában az észbeli ügyesség és tudományosság értetik, és mely főtényező mind az összes tőkevagyon hasznositásában, mind a munkásságban, vagy munka használatában. „Csak a tudomány számos ágaiban gyüjtött szellemi tőkének alkalmazása az emberiség életfentartó s élvezetnyujtó szükségeinek kielégitésére fejlesztheté magát a termelést (jövesztést) is olyanná, mely a véletlennek iránytalan tapogatózásából kibontakozva, okszerü cselekvéssé, a kapkodás bizonytalan kisérletei helyett rendszeres tevékenységgé változott.“ Keleti Károly.
