TOKLÓ
TOKLÓ, (tok-ol-ó) fn. v. (tok-juh) ösz. fn. tt. tokló-t. Második esztendőbe menő bárány. Kostokló, nősténytokló. E szót kétfélekép elemezhetni. Ha azt veszszük alapfogalomul, hogy a bárány, miután egy éves elmúlt, úgy nevezett báránygyapjából kivetkezik, s helyette más szálút kap, azt vélhetnők, hogy gyöke azon átvitt értelmű tok, mely a madárfiak sarjadéktollát jelenti, miszerint toklik annyi volna mint tokgyapját elveti, valamint hámlik ami hámjából vedlik, küklik, ami tollaiból kivetkezik, s e szerint tokló am. tokgyapjából kivetkező. Helyesebbnek tartjuk Szabó Dávid figyelmeztetését, aki azt tokjuh-val (azaz tokosodó juhval) azonosítja; melyből könnyen származhatott a szintén divatos toklyó, s ebből tokló. Egyébiránt Vámbéry szerént az oszmanliban is eléjön tokli s jelent hat hónapos bárányt.
