~TŐL
~TŐL, mély hangon: tól, névmódosító rag. pl. nő-től, férj-től, szék-től, asztal-tól, bor-tól. Személynévmásokkal: (én) től-em, (te) től-ed, (ő) tőle, (mi) től-ünk, (ti) től-etek, (ő) től-ök. Köznépiesen ejtve: tűl, túl, v. tül, tul pl. nő-tül, férj-tül, bor-tul; tül-em, tül-ed stb. Minthogy személyragozva, mint láttuk: től-em, től-ed, től-e stb. innen kétségtelen, hogy eredeti alakja: től, nem: tól, s hihetőleg közvetlenül azon té győkből származott, mely közelebbi távolságra vonatkozik a té-to, té-tova, té-l-túl szokban. Az el (latinul: a v. ab) távolodóval egyesülve: té-el, lett től, mint: belé-el régiesen lett belől, ma összevonva: ből, (de belől-em, belől-ed stb. nem: bőlem bőled), ra-el lett ról; valamint viszonytársa a közelítő hoz általános közelitést, helyreközelítést, nál általános helyenmaradást, úgy től (tól) eredetileg általán távozást, t. i. helyről v. helyből távozást fejez ki, még pedig az illető tárgy minden külső helyzetbeli viszonyaira értve; s ezek szerént től jelentése: té-el azaz onnan el amihez közel volt, valaminek közeléből el. A ből (régen: belől) és ról ragoktól abban különbözik, hogy amannak eltávozási pontja a tér foglalata, vagyis valaminek belseje, emezé a tér fölületes képzőjökre (el) nézve pedig mindhárman egyeznek. Némelyek szerént től am. tő-el azaz tőből v. tőről (tövéből v. tövéről) el.
Tulajdon és általános ért. onnan távozást, távolítást, odábbozást fejez ki, még pedig a) Mozgás, jövésmenés stb. által, midőn valaki v. valami előbbi helyét odahagyva tovább halad, s gyakran hoz ragu névvel mint czélponttal viszonylik, pl. alsóbb birótól felsőbb biróhoz, Pontziustól Pilátushoz megy. b) Terjedés, terjeszkedés által helyben és időben, gyakran ig határvetővel viszonyúlva. Pestről Bécsig nyuló vasútvonal. Tetőtől talpig. Ősztől tavaszig. Reggeltől estig. c) Elválás, elválasztás által. Elbucsuzik, elválik, elszakad rokonaitól. Megfosztották ruhájától, pénzétől. d) Eredés, származás által. Mindnyájan Ádámtól eredünk. Teli vértől származott ló. Első nejétől három gyermeket nemzett. Fogantaték Szentlélektől, születék Szüz Máriától. (Apostoli hitvallás).
Átv. értelemben viszonyúl oly igékkel, melyek a) az érzékeket, a kedélyt elidegenítik, mintegy eltávolítják valamitől stb. Fél a kisértettől. Undorodik a bortól. Nem ijed meg árnyékától. Óvakodjál a gonosztól. Irtózik a haláltól. b) Melyek vágyra vonatkoznak, mint: vár, ohajt, remél, kér, követel, kiván valakitől v. valamitől valamit. c) Melyek tudásra vonatkoznak, mennyiben az bizonyos személytől ered. Másoktól tudom. Barátomtól értettem. Szemtanutól hallottam. d) Melyek bizonyos oksági függést fejeznek ki. Nem lát a nagy füsttől. Elkábult a bortól, gőztől. A fű nedves a harmattól. Büdös a pálinkától, zsírtól, szenytől. e) Amennyiben helye van a szenvedő formának, a munkásság oka v. okozója szintén ezen raggal szokott kifejeztetni. A jóktól szerettetni tisztesség. Néha kivált szenvedő részesülőknél által névutóval is fölcseréljük. A sokaktól v. sokak által táplált remény meghiúsult.
Egészen egyezik vele hangokban Adelung és Vater Mithridatese szerént (IV. Kötet. 147–150. l.) Daghestánban az avar, máskép chunsag (kunság?) néptörzs nyelvében az egyik távolitó eseti rag: tul, pl. cseszhu asszony, cseszhu-tul asszony-tul. A finn nyelvben hasonló hozzá ltu, ltä, p. maa-lta föld-től, työ-ltä, dolog-tól, t. i. a finnben is úgy látszik mind a két lényeges hang megvan, de fordított viszonyban. A kalmuk nyelvben a tu tü és du dü ragok, (melyek rendszerént tulajdonitó és helyviszonyi ragok) szenvedő igékkel viszonyban távolitó jelentéssel is birnak pl. kümün dü ülü üzekden embertől nem láttatva, gurban du ülü üzekdümüi a háromtól nem láttatik, araki du szoktokszon araktól (pálinkától) ittas. (Jülg.). Az árja nyelvekben Bopp, Schleicher stb. nyelvészek szerént a távolitó eset (ablativus) raga eredetileg at, t, pl. ma-t (von mir) matar-at (anyától latinul csak matre, de eléjön az ősrégi latinban: senatu-d, hostei-d). A tatár-törökben szintén rokon hangok alkotják a távolitó esetet ú. m. dan, den (d=t, n=l), a syrjänben sänj péld. batj-sänj atyá-tól; azonban ezen tatár és syrjän ragok a magyar ből és ról ragokat is pótolják, valamint az említett finn ragok is a ról ragot (Fábián István). A mongol ecze, kalmuk ěcze, mandsu csí távolitó ragok is mind a ból mind a ról ragok jelentését fölveszik. A régi Halotti beszédben is: „Gyimilcsiktül monda neki élnie.“ Budenz J. rokonságba hozza e helyütt a finn tykö (quod propest szót is, melytől ered tyköä (e helyett tykötä) -től jelentésben (pl. läksi tyköämme elment tőlünk; talán szó szerént: elment közelünkből); ugyanazon szótól: tykönä am. ~nál (közelünkben?) és tykö, v. tyvön v. tyvö (stb.) am. ~hoz. Szerinte a mordvinban is eléjön te v. tej v. testa am.-től; tesa v. tejsa am. nál, tes, v. ti v. tej am. ~hoz.
Megemlítendő még, hogy a régiek a másod foku melléknevekkel és határozókkal viszonyos névviszonyitásban a mai nál nél helyett jobbára tól től ragokat használtak, pl. a Müncheni codexben: „Jánus baptistától nagyobb próféta nincs“ (Lukács VII.). „Szeretsz-é engemet ezektől inkább“ (János XXI.). Ma is életben van e szóban: mentől (= mendtől vagyis mindtől, minthogy a régiek ,mind’, ,minden’ helyett többnyire ,mend’-et és ,menden’-t írtak). Ezen ,mentől’ vala nálok szokásban a legfőbb foki ,leg’ helyett is; l. MENTŐL. A személyragos tőle szóban a től ragot gyakran meg is kettőzték pl. „Nagyobb ő tőletől.“ ( Müncheni cod. Lukács. VII.). „Tőletől álnokbakat“ (Lukács. XI.). „Tőletől megvállva“ (praeter ipsum. Bécsi cod. Heszter. V.). „Tőlledtől megválva.“ (Judith IX). Olyan mint a ma is divatos nálamnál, náladnál stb.
