TOLVAJ
TOLVAJ, fn. tt. tolvaj-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Szokott ért. személy, ki lop, vagyis, másnak ingó vagyonát alattomban elviszi s magának tulajdonítja; másképen: or v. orv, latinul: fur, németül: Dieb. Különbözik tőle a rabló, ki a másét ennek személye ellen intézett erőszakkal ragadja el, mint az utonálló zsiványok, haramiák; latinul: praedo, németül: Rauber. Addig jár a tolvaj lopni, mig fölakasztják. (Km.). Házi tolvaj, ki az illető házban lakik, és lop. Házi tolvajtól nehéz óvakodni. (Km.). Szélesb ért. minden alattomos csaló, ki mást roszlelküleg károsit, pl. hűtlen gazdatiszt, tilosba hajtó baromőr stb. Egyébiránt, Molnár A. latinozata szerint praedo, latro értelemben is vétetett, mennyiben mind a tolvaj, mind a rabló abban egyeznek, hogy mindketteje másnak vagyonát zsákmányul elveszi. Ezen alapfogalomból kiindulva magyar elemzéssel úgy vélekedhetünk, hogy a tolvaj gyöke dú, azaz zsákmány, ragadmány, latinul: praeda, honnan az elavult dúka, am. az öszves dúnak egy osztályrésze, s ebből katonai nyelven dukál am. zsákmányrészűl kijár; továbbá dúméh, am. tolvajméh, mely más méhek kasát meglopja; dús eredetileg kinek sok dúja (ragadománya) van, dúsgazdag. A dú gyökből lett dúl (praedatur), s ebből duló, dulva részesülők. Tehát a tolvaj szó közvetlen törzse lehetett a részesülő dulva, melyből j utóhangzással lett dulvaj, módosítva tolvaj; miszerint tolvaj = dúló, mint csalva szokottam csalfa = csaló. Alakra hasonlók hozzá azon aj v. éj végzetü nevek, melyek eredetileg ó v. é-vel képződtek, mint gané, ganéj ganaj, taré taréj taraj, paré paréj paraj, karé karéj karaj. Egyébiránt a töröktatárban tala-mak am. rabolni. Budenz J. szerént pedig a déli vogulban tolmakh, a lappban suol, suola, a mordvinban salaj, salï, salïćsa, a hegyi cseremiszben śola (magyar s) szintén am. tolvaj.
