TUDNIILLIK
TUDNIILLIK, TUDNILLIK (tudni-illik) ösz. ih. Élünk e szóval, midőn a figyelmet különösen valamely tárgyra akarjuk fordítani, hogy az illetőkkel tudassuk, vagy midőn valamit határozottan állítunk. Leginkább az oktató, értelmező beszédben van helye. Körülbelül megfelel neki a latin scílicet, azaz scire licet s valószinüen ennek formájára képeztetett a magyar ,tudniillik’ is. Régebben tudnia illik. „Ilyen személyek előtt vallom tútorrá az én gyermekimnek, mint tudnia illik Hethei Estván uram előtt, Farkas György uram előtt“ stb. (1551-dik évből. Régi M. Nyelveml. II. Köt. Vegyest. 82. l.). „Es azonképen juta az ötödik életnek állapatjában, tudniaillik életének halandó végére.“ (Carthausi Névtelen. Toldy F. kiadása. 145. l.). Még régebben: tudni (v. tunni) mert v. tudnia mert. l. ezeket. Azonban már a régieknél is eléjön a mai alakban: „És ha csak rész szerint mond minek ellene, tudni illik egy falunak vagy egy résznek.“ (Levél 1558-ról. Szalay Ág. 400 m. l.).
