UGAR
UGAR, fn. tt. ugar-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a, v. ~ja. Oly szántóföld, melyet a terménynek betakaritása után a jövő év őszeig, tehát egy évig veteményezetlenül heverni, pihenni hagynak, azonban tavaszon és nyáron át rendesen háromszor, néhutt négyszer is felszántják, s igy készitik elé a következő vetéshez. Különösen hol a vetést három szántás előzi meg, ott az ugarföldet először tavasz végén, másodszor nyár derekán s utoljára a vetés előtt szokták fölszántani; az első szántás neve: ugarolás, a másodiké: forgatás v. keverés, a harmadiké vető szántás v. vető alá szántás. Ugarokon legeltetni a nyájakat. A volt urbéri földek egy részét ugarnak szokták vala hagyni. Ugarba vetett gabona. Különbözik tőle némileg parlag, mely több ideig miveletlenül hagyott földet vagy szőlőt is jelent. A tartós háboru alatt parlagon heverő telkek. Parlagon hagyott homokbuczkák. „Parlag nagy részént Hunnia főlde s ugar.“ (Virág B.)
Sokak véleménye szerint szláv eredetű szó, mert szerintök szerbül szintén ugar, s cseh és szlovák nyelven Miklosich szerént úhor, mely Stephanovics Vuk értelmezése után vetésre feltört, és a nap átmelegítésének kitett föld, áll t. i. az az igekötő u, és égetésre, tűzre vonatkozó gar, hor elemekből. Azonban szintén figyelmet érdemel, hogy a mongolban ukhori- ige am. harken, rechen, mit der Harke oder dem Rechen ausscharren, francziául: gratter la terre avec un rateau; ramasser avec un rateau les herbes en un monceau; tehát am. a földet gereblye-féle eszközzel felvájni, a fűvet egy csomóba összekaparni és igy általában a mivelés, illetőleg vetés alá elkésziteni; s épen ez a czélja az ugaron hagyásnak, és ugarol-ni a magyarban is épen azt teszi: feltörni a földet, mely jelentést épenséggel nem az ol képzőből, hanem az egész szótól magyarázhatjuk vagy meríthetjük; a föntebbi szónak pedig még egyszerübb törzse: uko-, ausgraben, aushöhlen; fouir, creuser la terre, déterrer. Figyelmünket még inkább fokozza az, hogy eke is, melyet általán a német „Egge“ szóból származottnak hisznek, a mongollal egyezik, t. i. mongolul: böke (Schmidt átirása szerént) v. büke (Kowalewszki átirása szerént) am. Pfluggestell. Szántani, számlani szóról pedig még nem hallottuk, hogy az árja eredetü volna. Tehát ugar, eke is altaji eredetüeknek mutatkoznak.
