ÜDŐ
ÜDŐ, ugyanaz az ,idő’ főnévvel, s amaz alakban mind régebben, mind tájdivatosan eléjön. „Mert ha tudná a házi atya, mely üdőn az úr jőnö“ (jőne. Müncheni cod. Lukács. XII.) A székelyeknél jelent évet vagy esztendőt is, pl. ez előtt két üdővel. Az üdőn ebben az évben. (Kriza J.) „Az utóbbi példa ,az idén’ alakban az általános népnyelvben is megvan. Többire l. IDŐ.
