ÜGYETLEN
ÜGYETLEN, (ügy-et-len) mn. tt. ügyetlen-t, tb. ~ěk. 1) Magával jótehetetlen, gyáva, ügyefogyott, magán segitni nem tudó. 2) Kinek mozdulatai, tettei, fonákul, viszásan, helytelenül, idomtalanul ütnek ki, különösen anyagi vagy szellemi müvek készitésében járatlan, vagy nehézkes, lassu; tudatlan, oktalan. Határozóként am. ügyetlen módon, ügyetlenül. V. ö. ÜGYES.
