VALAHA
VALAHA, (vala-ha) ösz. időhatárzó. 1) Elmult időben, régen, hajdan. Valaha ő is szép volt. Mintha valaha láttam volna. E nemzet is dicső volt valaha. 2) Leginkább fölható raggal jelen időre is alkalmazzuk. No, valahára itt vagy, azaz, sok idő után. Pénzemet valahára megkaptam. Szabó Dávidnál ,egyszer’ szóval viszonyban fölható rag nélkül is: ,egyszer valaha elérkezett. 3) Jövő határozatlan időre. Ha valaha látnálak. Majd valaha csak fölvirad nekünk is. Nem tudom látlak-e még valaha.
„Megvirad még valaha
Nem lesz mindig éjszaka.“
Nem lesz mindig éjszaka.“
| Népdal. |
Értelmi viszonyban vannak vele: mindenha, minden időben, mindenkor, minden korban; néha némi időben; soha, semmi időben. Innen némelyek úgy vélekednek, hogy elemei volnának vala, és az időt jelentő ha, tehát betüszerint am. vala idő, (fuit, erat tempus). Azonban mint föntebb látók, jelen és jövő értelemben is eléjön. Kétséget nem szenved, hogy ezen szórész azonos a valaki, valami, valahány, valahányszor, valahogy, valahol, valamerre, valamikor, valahonnan, valahová stb. összetételekben eléforduló ,vala’ szóval l. VALA, (2).
