VÁLLAL
VÁLLAL, (váll-al) áth. m. vállalt. Tulajd. ért. valamit vállára vesz; valamint karol, ölel, markol am. karjára, ölébe, markába vesz. Ilyenek a szintén testrészekből alkotott, de átv. értelemben használt orrol, szivel, torkol, nyelvel, szemel. Egyébiránt a vállal is inkább csak átv. értelemben divatozik, s am. bizonyos munkának, kötelességnek aláveti magát, annak végrehajtását magára veszi. Hivatalt vállalni, elvállalni. Betegek ápolását, gyógyitását magára vállalni. Fölvállalni valamely pert. Más adósságának kifizetését magára vállalni. Néha am. elfogad; gondja alá vesz. Valakinek árvait elvállalni. Az ormánsági és göcseji tájszólásban elvádolni azt is teszi: elvállalni (Vass József. Magyar Nyelvészet.V. Köt. 126. 1.).
