VERSMÉRTÉK
VERSMÉRTÉK, (versmérték) ösz. fn. Azon verslábak hangmennyiségi (hosszusági s rövidségi) jellege, egymáshozi viszonya és egymást követő rende, melyek bizonyos versnemhez megkivántatnak. V. ö. VERSLÁB. Hexameterek (hatméretüek), pentameterek (ötméretüek) versmértéke. A sonett (hangzatka) versmértéke. Népdalok különbféle versmértéke, helyesebben: hangmértéke, minthogy azokban a mértékelés nem annyira a szókban, mint a dallamban rejlik, noha a kettő sokszor összeüt, pl. ezen népdalban:
„Káka tövén kelt a rucza,
Jó földbe terem a búza,
De hol a hű leány (v. legény) terem
Azt a helyet nem ismerem seholsem“
Jó földbe terem a búza,
De hol a hű leány (v. legény) terem
Azt a helyet nem ismerem seholsem“
a dőlt betükkel írt szók vagy szórészek egészen egyeznek (lábak szerént véve) a dallambeli hangok mértékével; ha t. i. a dallamban egy ütenyt a versben egy lábnak veszünk, és a szokásos 2/4 mértékü halk menetü dallamban az 1/8 (
) mint hoszszabb kótát a versben hosszú szótagnak s a rövidet rövid szótagnak veszszük, aminthogy az éneklés ezt valóban így is követeli: akkor lesz ezen négy kótás üteny: 
a versben am. 
azaz lengedező láb (pl. Káka tövén), ezen üteny pedig: 
= 
toborzéki láb (... rem a búza. A sor végtagja hosszúnak vagy rövidnek is vehető). E két üteny uralkodó a lassúbb menetü magyar népdalokban. A frisebb menetüekben az 1/8 kóta () már rövid levén, a mértékelés úgy hozható hangarányba, hogy vagy mind a négy 1/8 kóta rövid, vagy a négy kóta közől egy (akár hosszu, akár rövid) kiesik, pl. ezen dalsor: Szeretlek galambom, a dallamban két ütenyből áll 
(toborzó-körösdi); azonban néha a nép a 2-ik ütenyt ekkép dalolja: 
= 
(lengedi), de már ekkor a szöveg mértéke nem üt össze a dallam mértékével.
) mint hoszszabb kótát a versben hosszú szótagnak s a rövidet rövid szótagnak veszszük, aminthogy az éneklés ezt valóban így is követeli: akkor lesz ezen négy kótás üteny: a versben am. azaz lengedező láb (pl. Káka tövén), ezen üteny pedig: = toborzéki láb (... rem a búza. A sor végtagja hosszúnak vagy rövidnek is vehető). E két üteny uralkodó a lassúbb menetü magyar népdalokban. A frisebb menetüekben az 1/8 kóta () már rövid levén, a mértékelés úgy hozható hangarányba, hogy vagy mind a négy 1/8 kóta rövid, vagy a négy kóta közől egy (akár hosszu, akár rövid) kiesik, pl. ezen dalsor: Szeretlek galambom, a dallamban két ütenyből áll (toborzó-körösdi); azonban néha a nép a 2-ik ütenyt ekkép dalolja: = (lengedi), de már ekkor a szöveg mértéke nem üt össze a dallam mértékével.
Ki lehet mutatni, hogy olyan versezetben, melyeknek készitésekor a mértékre figyelem nem is volt hanem csak a szótagok számára és a rímre) a föntebbi mértékek mégis nagy részint föltalálhatók, tehát a magyar népdallamok egészen a magyar nyelv természetén alapulnak; s ezzel meg van czáfolva azon hamis állitmány, hogy a magyar zene czigányzene volna; ezen hamis állitmányt egy igen nagy nevü hazánkfia terjesztette el – fájdalom – a nagy világba. És bizonyára hosszú idő fog elfolyni, míg a külföldet, mely nyelvünket nem ismeri, az ellenkezőről fogjuk meggyőzhetni, valamint ezen, úgy némely hazánkfiai által kikürtölt más tekintetben is.
