VET
VET, áth. m., vetěttem, vetěttél, vet-ětt, (tájdivatosan pl. az Ormánságban, s palóczos szójárásban: vettem, vettél, [nem: věttem, věttél] mint ugyanott üttem, süttem, futtam stb. ütöttem, sütöttem, futottam helyett); par. vess. 1) Kézbe, vagy eszközzel fogott valamely testet kisebb-nagyobb távolságra magától eldob, elhajít, eltaszít. Kútba, gödörbe, sárba, vizbe vetni valamit. Egyik hajóról másikra átvetni a kötelet. A kiszakasztott kenyértésztát bevetni (taszitni) a kemenczébe. A rohadt gyümölcsöt elvetni. Holmit ide-oda vetni. Dárdát, rudat vetni, t. i. harczjátékban. Nyeregből kivetni a lovast. Szekérről levetni a zsákot. Lapáton kivetni a szemetet. Válláról levetni a terhet. Szekérre, asztagra kévét vetni. A kocsi farát meg- v. elvetni. Az adott ajándékot visszavetni. Ebrudon kivetni valakit, átv. csúfosan kiadni rajta, kiűzni. Elvetette a sulykot, átv. hazudott, nagyot mondott. Szőrét, tollát, bőrét elvetni, elhullatni, megvedleni. Megvető, vagy gyöngédtelen kifejezéssel am. kedvetlenül ad, nyujt. Vess neki egy darab kenyeret, hogy ne kunyoráljon. Vesd vissza a panaszos ajándékot. Kérelmét, folyamodványát visszavetették, el nem fogadták, visszaadták. Továbbá az állatoknak, barmoknak ennivalót ad. Az ökröknek, lovaknak szénát, a szamárnak szalmát vetni. Az ebnek konczot, csontot vetni. Szintén megvetőleg: fattyat, kölyket vetni, azaz, szülni, mennyiben amazt tulajdonkép az oktalan állatokról szokás mondani. A bodri kutya öt kölyköt vetett. A kancza csikaját, a tehén borját elvetette, időnek előtte megellett. A vet sokszorozója hány, honnan: hányni vetni valamit; hányja veti magát, dicsekszik, kérkedik, hánykolódik; a hálóból az apró halakat kihányni, egyenkint kivetni, kévéket hányni a szekérre, egymás után fölvetni. 2) Erősebb mozdulattal s visszahatólag önmagát előbbi helyzetéből eltávolitja. A hal fölveti magát. Vesd el magadat, azaz, fuss. Lóra vetette magát. Fölvetettte magát a pénz, vagyis a babonáshit szerint, a pénznek lángja. 3) Mondjuk lelketlen testekről, midőn magoktól erőszakosan eltávolitnak, elrugnak valamit. A holt testet kivetette a viz. Kivetette gyomrából a föld. A hullámok zátonyra, partra vetették a hajót. A lőpor fölveti, szétveti a sziklát. A nap világot vet a földre. A sötét test árnyékot, homályt, sötétséget vet. Az égő fa füstöt, szikrát, lobbot, lángot vet. A ló patkója szikrát vet. Szikrát vetett a szeme. 4) A földmives némely növények magvait termesztés végett a földre szórja. Buzát, rozsot, árpát, zabot, kölest, mákot lóhermagot vetni. Szántott földbe, barázda vagy eke alá vetni. Őszit porba, tavaszit sárba vetni. Ugarba kendert, feltörött gyepföldbe lent vetni. Sürűn, ritkán, korán, későn vetni. Ki mint vet, ugy arat. (Km.). Vetés előtt aratsz. (Km.). Szánt-vet, mezei gazdasággal foglalkozik. 5) Bizonyos helyre, czélra tesz, helyez, alkalmaz, rendez, illeszt valamit. Zálogba vetni valamit, elzálogosítani. Ágyat vetni, megvetni, fölvetni. Álmot vetni a sertéseknek, lovaknak. Asztalt vetni, teríteni. Horgonyt, horgot, hálót, kelepczet, tőrt, lest vetni. Ránczot, foltot vetni. Nyakba vetni a tarisznyát. Vállra vetni a dolmányt, mentét. A subáját fél vállára veti. Süveget vetni, köszöntés, tiszteletadás végett levenni. Latra, fontra vetni valamit, t. i. sulyának megtudása végett; átv. meggondolni, gondolóra venni. Ez nagyot, sokat vet a latba, nyomós, fontos, nagy hatásu dolog. Hátat, vállat vetni, neki fesziteni, átv. egyesült erővel működni. Lábát megvetni, szétvetni. Gáncsot, v. kancsot vetni, hogy valaki bele akadjon. Bukfenczet vetni. Czigánykereket vetni. Koczkát, kártyát vetni. Sorsot, nyilat vetni, valamit sora által elhatározni. Cseltvetni. Mindezen pontok alatt a vet szó oly cselekvésekre vonatkozik, melyek által valamit bizonyos távolságra mozdítnak, vagy helyeznek.
Átv. ért. valamit csinál, formál, készit, alakit, mennyiben t. i. mindez némi mozgékonysággal történik. Téglát, vályogot vetni. Betüt, számot vetni. Barázdát vetni. A kazalnak szarvat vetni. Keresztet vetni magára. Valamire keresztet vetni, képes kifejezéssel veszendőnek tartani, lemondani róla. Alapot, feneket vetni. Akadályt, gátot, határt vetni. Valaminek véget vetni. Utat vetni, azaz, tenni. Ha már eljősz hozzám kedves, kérlek, hosszú utat ne vess. (Népd.). Távolabbi átv. értelmű ezen sajátságos mondatokban: Időt vetni valaminek, azaz, szabni, határozni, kitüzni. Számot vetni. „Botyáni uramhoz menek szám vetni..... ottan (azonnal) kész vagyok az k(egyelmed) parancsolatja szerént számot vetni vele.“ Levél 1347-ik évből. (Szalay Ág. 400 m. 1. 39. 1.), Fölvetni a költséget, számolás által. Kivetni, hány forint jut mindegyiknek. Adót, sarczot vetni a lakosokra. Az adót arányosan kivetni. Hozzávetni valamihez, közeledve találgatni. Fejét valamely nagy dologra vetni, elszánni, eltökélni, elhatározni magát. Közbe vetni, ellenvetni magát. Két vagy több dolgot öszvevetni, egymáshoz hasonlitani. Rosz tetteit valakinek szemére vetni. Valaminek okát másra vetni. Azt vetette okul, hogy..... Rám ne vess, ne okolj. „Es ha valamy tertényk (történik) nekyk, kyk az erdőt az mi tyszt tartóynk hyre nekyl vágyák (vágják), my reánk ne vessenek. Levél 1558. évből. (Szalay Ág. 400 m. 1. 296. 1.) Magát elvetni, magát gyalázatosan viselni, emberi méltóságát lealázni. Valamit, vagy valakit megvetni, épen semmire sem becsülni, vagy ugy venni, mintha nem is léteznék. Puskája csütörtököt, pattantyúja retezt vetett, nem sült el, átv. ért. terve nem sikerült. Valamire szemet vetni, figyelemre venni. Haragos szemet vetett, haragosan nézett. A Nádorcodexben: „De maga doctorok vetnek néminemü jegyeket“, azaz, mulatnak, eléhoznak. Ugyanitt eléjönnek: vettetik egy kérdés, azaz tétetik, okát vetni, okát adni, okul adni, vessönk nyilat rajta, vetének rajta nyilat azaz sorsot.
Rokonai Budenz J. szerént a finn vetkää (vet-ni, dob-ni), mordvin vid’é- (magot vet-ni), cseremisz üd- (magot vet-ni) déli vogul uot (csikót vet-ni stb,); Vámbéry Á. szerént a csagataj at-mak (vetni, dob-ni); Hindoglunál, Zenkernél török szóként is fordul elé, „jeter, lancer, tirer“ stb. jelentéssel; honnan atla-mak vetél-ni, ide oda vetni (jeter çà et làá.
