VETÉS, (1)
VETÉS, (1) (vet-és) fn. tt. vetés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Általán jelenti azon cselekvést, melyet valaki végrehajt, midőn valamit vet. Valamint tehát ezen ige sokféle értelemben divatozik, hasonlóan a vetés is más-más rokonnemü ilyetén cselekvést fejez ki, a) Hányás vetés; dárdavetés; kenyér bevetése. b) Búzavetés, rozsvetés, őszi, tavaszi vetés, sűrű, ritka vetés. Különösen tárgyilag az elvetett és kikelt magnak vagyis magvaknak növényzete. Zöld, tiszta, konkolyosvetés. Vetésre ereszteni a barmot. Letiporni a vetést. c) Ágyvetés, asztalvetés, háló-, tőr-, kelepcze-, horgony-, horogvetés. d) Lábvetés, gáncsvetés, hátvetés, vállvetés; „A vállvetésben van az erő.“ (Gr. Széchenyi István). e) Maga vetése hányavetiség. „Legyünk bátrak, de csak ott, a hol annak helye, oka és szüksége van. Egyebütt bátorságot mutatni... hijába való magunk vetése.“ (Gr. Teleki József. Ugocsa rendeihez 1790. april 29.). Bukfenczvetés; koczka-, kártyavetés; sors-, nyilvetés. f) Téglavetés, betüvetés, számvetés, barázdavetés, keresztvetés, költségvetés, adóvetés, közbevetés stb. V. ö. VET.
