VISZONYRAG
VISZONYRAG, (viszony-rag) ösz. fn. Nyelvtudományi műszó. T. i. valamely mondatban a főnév vagy valamely igére, vagy más főnévre, vagy mindkettőre viszonyúl, pl. ebben: könyvet írtam, az első szó viszonyban áll az utóbbival s ezen viszonyt az ět végzet vagy rag fejezi ki. Ebben pedig: a könyvet barátomnak ajánlottam, már a második főnév is a rá következő igére viszonyúl s a ,barátom’ szóhoz nak végzet v. rag járúl. Ezen ragok neveztetnek viszonyragoknak. Ezek belső viszonyragok, minthogy oly viszonyt fejeznek ki, melyet csak elménkben – bensőnkben – gondolunk, érezünk; ezekhez járul a sajátitó nak, nek rag is pl. Péter-nek a házát árverezik. Külső viszonyragok, melyek főleg helyre és időre viszonyúlnak, pl. ház-ba, ház-ból, ház-ra, ház-ról, ház-on, vásár-kor, vásár-nál stb.
