VIZSA
VIZSA, fn. tt. vizsát. Némely tájszokás szerént így nevezik a szőlőtáblának egy-egy szakaszát; máskép: pászta. Hány vizsára osztotta a szőlőt? (Szabó D.).
Minthogy s szőlőmunkások egy vizsán végig menvén, a másikon visszafordulva folytatják munkájokat; innen úgy látszik, hogy vizsa = vissza, azaz forduló, mennyiben egy ily szakaszt a másikhoz képest mintegy visszás irányban vesznek munkálatba, s a hány a vizsa, annyi a forduló.
