ZAVAR, (1)
ZAVAR, (1) (zav-ar) áth. m. zavar-t. 1) Valamely higgadt folyadékot, melynek söpreje, szemetje, stb. leülepedett, turkálás, keverés, zárás és általán mozgatás által tisztátalanná, homályossá, sürüvé tesz. Vizet zavarni, fölzavarni. Átv. ő nem zavar vizet, tétlen, békés, vagy kevés lelki tehetségü. Rázás, forgatás által fölzavarni a söprűn állo mustot, ecczetet, gyógyfőzetet. 2) Ami bizonyos rendben, vagy nyugott állapotban volt, annak részeit összevisszahányja, forgatja, kellő helyeikből kimozdítja, összebonyolítja, kuszálja stb. Zavarni a rendet. 3) Átv. nyugtalanít, háborít. Zavarni a békét, egyetértést mulatságot. Ezen esemény engem igen megzavart; fejemet, eszemet megzavarta. 4) Valamit rendetlenül végez. Zavarja a beszédet, a teendőket. 5) Ide-oda kerget, űz, zaklat, erőszakosan sürget. Zavarja a lovakat, erősen hajtja. A gulyát ménest zavarni, bezavarni az akolba. Valakit vallatás, próbatét alatt megzavarni.
Ezen ige alapfogalomban oly forgatás a vonatkozik, mely által valami rendes állapotából rendetlenre,vagy rendkivülire változik. Gyöke za v. zav azon csa és ka gyökökkel azonos, melyekből félrehajlást, kigörbeděst jelentő származékok erednek, mint, csák, csákó, csáklya, csámpa, kajla, kajmó, kajsza stb. Képzőjére nézve azon hasonló képzőjű igék osztályába tartozik, melyek cselekvése forgatás által történik, mint: csavar, takar, facsar, kapar, hadar, teker, hidor, kotor, sodor, gyötör, pödör stb. Öszvehúzva: zúr v. zűr, honnan ez öszvetételek: zúrzavar v. zűrzavar, zurjazavarja v. zűrizavarja. E tekintetben hasonló hozzá csúrcsavar v. csűrcsavar. Azon igék egyike, melyek ugyanazon alakban, és értelemben főnevek is, mint, csavar, les, nyom, zár stb. Alapfogalomban és gyökben rokon zivar, zivatar szókkal, mennyiben mindegyik bizonyos hanggal járó kavargása vonatkozik. Továbbá mindkét tekintetben rokonnak tekinthető hab-ar és ka-var szókhoz is.
