Abd el Kader
Abd el Kader (Sidi el Hadsi A.-el K. Uled-Mahiddin), a kabilok hires fejedelme, szül. Maskara mellett Algériában 1807., megh. Damaszkusban 1883 máj. 26. Papi családból származván, apja papnak nevelte. Az algéri dey által üldöztetve Kairóba menekült s Mekkába való zarándoklásával megszerezte a hadsi címet. A dey bukása után (1830) visszatért hazájába, mire a fölkelő arab törzsek emir-nek valasztották. Fáradhatatlan kitartással s változó szerencsével harcolt a franciák ellen 1832-47. Desmichels tábornokot 1834. békére és függetlenségének elismerésére kényszerítette. Azután meghódította szomszédjait, a franciákkal pedig 1835. megujította a háborút. 1837 máj. 30. újabb szerződést köt, melyben a franciák Oran, Titeri s Algéria kormányzójának elismerték, még pedig csakis névleges francia fönhatóság alatt. De A. fanatikus hívei nem nyugosznak; a háboru 1838. újra kitör és A. teljes leveretésével végződik. A. Marokkóba menekül (1844), de midőn a szultán hatalmát veszélyeztetve látja általa, a határon átszorítja 1847-ben. A franciák körülzárolják és elfogják (1847 dec. 22.), de III. Napoleon visszaadta szabadságát (1852 okt.) és 100000 frank évi nyugdíjat engedélyezett neki. A. eleinte Brusszába, 1855. pedig Damaszkusba költözött. Itt az üldözött keresztények védelmére kelt (1860), amiért Napoleon a becsületrend nagykeresztjével tüntette ki. Irt egy vallás-bölcsészeti munkát arab nyelven, melyet a francia akadémia Dugat francia átdolgozásában «Rappel a l'intelligent, avis a l'indifférent» cím alatt adott ki (Par. 1858). Fiainak egy része francia nyugdíjból élt, más része török szolgálatba lépett.
