Abeken,
Abeken, 1. Bernát Rudolf, német filologus, szül. Osnabrückben 1780 dec. 1., megh. 1866 febr. 24. Jenában tanult teologiát; 1808-10. Schiller gyermekeinek nevelője volt; 1814 óta gimn. tanár, 1841 óta igazgató szülővárosában. Jelesen adta ki Möser Justus (l. o.) munkáit; saját művei közül a legkiválóbbak: « Cicero in seinen Briefen» (1835), «Ein Stück aus Goethes Leben» (1848), «Goethe in den Jahren 1771-75» (1861, 2. kiad. 1861). - 2. A. Henrik, német pap és író, szül. Osnabrückben 1809 aug. 19., megh. Berlinben 1872 aug. 8. 1827-31-ig teologiát tanult, 1834-ben Bunsen ösztönzésére mint porosz követségi hitszónok Rómába ment, majd 1841-ben Londonba. 1842-ben elkiséri Lepsiust egyiptomi és etiópiai expediciójára, visszatérte után 1848-ban a porosz külügyminisztériumban nyert állást, ahol is 1853 óta titkos követségi tanácsosi minőségben működött. Az 1870-71-ki háboru alkalmával a király főhadiszállásán tartózkodott. Irodalmi téren Hahn-Hahn grófnő ellen intézett «Babilon és Jeruzsálem» (Berlin 1851) címü iratával tette ismertté nevét. - 3. A.. Keresztély Vilmos Lajos, Szászország igazságügyi minisztere, szül. Drezdában 1826 nov. 26., megh. 1890 okt. 15. Jogot hallgatott Lipcsében és Heidelbergben (1845-48), államügyész lett 1856, igazságügyi miniszter és a szövetségtanács tagja 1871-ben. A királyi pár ezüst lakodalma alkalmából nemesi rangot kapott 1878 jun 18.
