Abich,
Abich, 1. Vilmos Hermann, német geologus és utazó, szül. Berlinben 1806 dec. 11., megh. Bécsben 1886 jul. 1. 1842-ben az ásványtan tanára lett Dorpátban, 1853-ban a pétervári akadémia tagjává lett és reá nyomban államtanácsossá nevezték ki. Főtevékenysége az volt, hogy beutazta a Kaukázus vidékét, az örmény fensikot és Persiának északi részét. Ez utazásairól beható tanulmányokat irt a pétervári akadémia «Bulletin»-jei ben és «Memoire»-jaiban. Közülük kiemelendők a következők: «Über die Natronseen auf der Araxesebene», 1846 u. 1849.; «Über Orographie von Daghestan», 1847; «Meteorologische Beobachtungen in Transkaukasien», 1848 und 1850. Külön megjelent munkái közül említésreméltók a következők: «Erläuternde Abbildungen geologischer Erscheinungen, beobachtet am Vesuv und Ätna 1833 u. 1834» (Berl. 1836); «Über die Natur und den Zusammenhang vulkanischer Bildungen» (Braunschweig 1841); «Über die geologische Natur des armenischen Hochlands» (Dorpat 1843); «Vergleichende chemische Untersuchungen des Wassers des Kaspischen Meers, des Urmia- und Wansees» (Petersb. 1856); «Beiträge zur Paläontologie des asiatischen Russland» (u. o. 1858); «Vergleichende geologische Grundzüge der kaukasisch-armenischen und nordpersischen Gebirge» (u. o. 1858); «Über das Steinsalz und seine geologische Stellung im russischen Armenien» (u. o. 1857); «Sur la structure et la géologie du Daghestan» (u. o. 1862); «Über eine im Kaspischen Meer erschienene Insel, nebst Beiträgen zur Kenntniss der Schlammvulkane der Kaspischen Region» (u. o. 1863); «Geologische Beobachtungen auf Reisen zwischen Kur und Araxes» (u. o. 1867); «Geologische Forschungen in den kaukasischen Ländern» (Wien 1878-82, I. II. rész). Ezenkívül számos becses értekezése jelent meg a Poggendorff-féle Annalokban, valamint a «Zeitschrift der deutschen geol. Gesellschaft», azután a «Bulletin de la société des Naturalistes de Moscou» c. folyóiratokban. Halála után jelent meg a «Geologische Forschungen in den Kaukasischen Ländern» c. munkájának III. kötete (Bécs 1888) és «Geologische Fragmente» (Bécs 1888) hátrahagyott irata.
2. a. Julia Teréz, német szinésznő, 1876 óta a berlini királyi szinház elsőrangu tagja. Szerepkörébe az ifjabb hősnők és szalon-hölgyek ábrázolása tartozik.
