Aceton-vérüség.
Aceton-vérüség. Aceton a szervezetben kis mennyiségben folyton képződik, s részint a lélekzés, részint a vizelet s a verejték által küszöböltetik ki. Ha képződése nagyobb mértékben történik, beáll az A. és ennek következtében a kóros aceton-vizelés. Ez utóbbit észlelték lázas bántalmaknál, továbbá sulyos; kimerüléssel járó betegségeknél, elmebajoknál, s föképen a cukorbetegségnél; ezenkívül kisérletileg bizonyos idegek sértése és izgatása után (plexus coeliacus). Az aceton-vizelés régebben igen rossz hitben állott, jelenleg csak annyiban tulajdonítanak neki fontosságot, amennyiben felhivja a figyelmet a hozzá csatlakozó diaceturiára, amidőn a vizelet acet ecetsavat tartalmaz. Ekkor súlyos, mindig kóros természetü tünetek állnak elő; lázas betegségeknél, továbbá a cukorbajos álomkórnál szintén előfordul s rendszerint a beteg halálának jóslója, talán okozója is. A vizelet az aceton- és diaceturiánál sötétebb, s szúró, némileg kloroformhoz hasonló szagu. Az aceton kimutatására a vizelethez vaskloridoldatot cseppentenek, amidőn sötetvörös lesz; az acet ecetsav kimutatása összetettebb eljárást kiván. Egyes szerzők úgy vélik hogy ezek az anyagok a fehérjés tápláléknak hibás emésztéséből a bélcsatornában származnak, s ennek megfelelőleg az ilyen betegeknek kevés fehérjetartalmu ételt rendelnek; ez a felfogás azonban még nincsen végleg eldöntve. A diacet-vizelés kezelésénél ez anyag kiürítésére s az emésztés javítására kell törekedni. V. ö. Jaksch: Belső bajok klinikai kórisméje.
