Adal
Adal (Adel), a keletafrikai partvidék ama részének arab neve, mely a Bab el Mandeb-től a Tadsurrai-öbölig terjed s melyhez hozzászámítják tágabb értelemben É-ra a Vörös-tengerben fekvő Szamharát is (l. o.), Ny-ra a Havas folyón túl terjeszkedik, D-en a somalok földjéig és Hararig. A part, melybe a kitünő kikötőhelyet szolgáltató Tadsurrai-öböl vájta magát, homokos és sivár. Meredek, szaggatott vulkáni hegységek és kialudt vulkánok (köztük az 1000 m. magas Aiulló) váltakoznak puszta siksággal és néhány termékeny, fűvel benőtt hosszvölgygyel. Az ország Ny-i részén fut le a nagy Havas folyó, mely Soából jön és a sós Ausza-tóba ömlik. A Tadsurrai-öbölhöz közel van a 15 km. hosszu Aszal-tó, mely 173 m. fekszik a tenger szine alatt és az Abissziniával folytatott kereskedésnek jelentékeny sómennyiséget szolgáltat. A növényzet igen szegényes, leggyakrabban nő itt a mirha. Az állatvilág az abiszsziniaival egyezik meg. A lakosok az adelik vagy ad-akik, a rabló mohammedán danklaik egyik ága, kik, mint pásztorkodó nép, az országot bebarangolják és a Soába vezető karavánutat veszélyessé teszik. Az országrész helységei között, mely egyáltalában semmi politikai egységet sem képez, amennyiben az egyes dankali törzsek egymástól teljesen függetlenek, Ausza tekinthető főhelynek. Tadsurra a legfontosabb kikötőhely, az abissziniai karavánok kiindulási helye. Ettől É-ra fekszik Obok, a franciák által 1862-ben a Tadsurra-öbölben alapított kikötőhely és Aszab, mely 1869 óta az olaszoké.
