Adalbero,
Adalbero, 1. würzburgi püspök, ki 1045 óta mint III. Henrik császár bizalmas tanácsadója, a Cluny-féle reformeszmék megvalósításán fáradozott. IV. Henrik alatt a pápa pártjára állott és azokkal szavazott, kik a császárt 1077-ben letették. Az invesztitura-harc folyamában Würzburg polgárai A.-t városukból kiüzték, ki azután 1090. Lambach-kolostorban meghalt, (Vita Adalberonis. Mon. Germ. L. XII. 226.) 2. A., luxemburgi gróf, metzi püspök 1046-1070. Tanítója volt IX. Leó pápának és az egyházi reformpártnak egyik előharcosa. 3. A., luxemburgi prépost és trieri érsek, III. Henrik császár sógora (Kunigunda császárnő bátyja). 1008. erőszakkal foglalta e1 a trieri érseki széket, miből hosszadalmas belzavargások támadtak. Az ellenfelei által megválasztott Poppo érsek elől A. végre Trierből elmenekült és nem is nyerte többé vissza érseki székét. Meghalt 1036. 4. A., trieri érsek (1131-1152). Buzgó előharcosa volt az egyházi reformpártnak, föltétlen hive a kuriának, benső barátja clairvaux-i szt. Bernátnak. 1136-ban Lothár császár kiséretében Apuliában járt, mely alkalommal II. Ince pápa őt nemet apostoli követté nevezte ki; mint ilyen ő választatta meg első sorban III. Konrádot császárrá (1138). Oly nagy tekintélye volt, hogy a reimsi zsinaton (1148) III. Jenő pápa neki engedte át a tiszteletbeli elnöki széket. Meghalt 1152-ben. Életrajza megvan a «Gesta Treverorum»-ban (Kiadta Waitz, Mon. German, VIII. köt.), megirta továbbá a Párisból elhivott bizalmas barátja, Balderich kanonok a «Gesta Alberonis» c. műben (Mon. Germ. VIII. 243. l., L. Krausz cikkét az Allg. Deutsche Biogr. I. 53-54.).
