Alépítmény
Alépítmény (techn.), (Unterbau, terrassement, massif; infrastructure, sous sol d'un chemin de fer). Rendeltetésük és belső sajátságaik szerint, a fentartás költségeinek eloszthatása és megszabása érdekében, a vasút alkotó részeit különböző csoportokba sorolták. A főbb csoportok ekként osztályoztatnak: alépítmény, magasépítmény, fölépítmény. Alépítmény alá foglalják: az összes földmunkálatokat (töltések, bevágások); továbbá a műtárgyakat (alagutak, hidak, vízáteresztők, utak, viaduktok). A felépítményhez tartoznak: a kavicságy, az aljzatok a sínek. A magas építményekhez sorolják: az összes épületeket és a felszerelési létesítményeket. Az A. szelvényének nagyságát és előállítását, l. a bevágásra, hidakra, töltésekre, vízáteresztőkre és völgyáthidalásokra vonatkozó ismertetésekben, itt csak megjegyezzük, hogy az A. munkálatainak nagysága, terjedelme különböző, a szerint amint egy- vagy kétvágányú pálya számára állítják elő, továbbá elsőrendü vagy helyiérdekű vasutakat avagy éppen csak ipar és munkavágányokat létesítenek. Az alépítményhez soroltatnak a vasútépítés legnehezebb és legszebb munkálatai. Különösen szépek e tekintetben. a hegyi vasutak, hol a magas töltések és mély bevágások, a hidak merész ívei vagy vas-szerkezete, továbbá a boltozott völgyáthidalások és az egymást követő alagutak, amelyeknek létesítése a mérnöknek munkásságát, a turistának utazását teszik kellemessé. Kiválóan szépek azok a vonalak, hol minden nehézséget műtárgyak építésével igyekeztek legyőzni. Ezért olyan festői hazánkban a Munkács és Lawoczne között épített vonal, Ausztriában az ismert «Semmering» és «Arlberg» vasút. A fentartás költségeinek apasztása érdekében azonban a földmunkák növelésévei csökkentik a műtárgyak számát. Hazánkban ez utóbbi módszer szerint épült a legtöbb vonal. Az elsőrendü vasutaknál az A. az összes kiadások 50-70 százalékát, ellenben a helyi érdekü vasutaknál alig 30-40%-át emészti föl.
