Algeria
Algeria (franc. Algérie ejtsd: alzseri), francia gyarmat Észak-Afrikában, a Földközi-tenger partján, Marokkó és Tunisz között. A Szaharába terjedő déli részével együtt 667,065 km2; de ebből csak 300,000 km2 olyan természetü, hogy európaiak is lakhatják, földmívelés pedig csak 150,000 km2-nyi részén lehetséges.
Felszine.
Hegyrajzi tekintetben három fővidékre osztható. Északi széíe alacsonyabb dombos-hegyes vidék, neve «Tell». Fokozatosan emelkedő völgyeiből a folyók mély szakadékokban járnak ki a tengerhez. 46 világítótorony sorakozik a part mentén, amely nagyobbára szirtes, meredek. Hegyfokai között sok kis öböl van, de közülök kevés nyujt védelmet a hajóknak. A hegytömegek közül legnagyobb a Dsurdsura (2300 m.), Alger városátol keletre. Közöttük termékeny diluviális síkok terülnek el, melyek közül a Metidsa, Alger városánál, Oran, Tlélat, Cirat, Eghris síkjai (Maszkaratol délre) és a Selif tágas völgye a legnevezetesebbek. Ez É-i dombos hegyes vidékhez D-en 1000 méteren felül emelkedő fensík csatlakozik, a melyet D-ről is hegyek szegélyeznek.
Legnagyobb részt kopár pusztaság a fensík, édesviz csak kútjaiban van. A pusztaságok mélyedéseit terjedelmes Sottok és Szebchák (sós mocsarak) foglalják el, melyeket nyáron, midőn kiszáradnak, csillogó sólepel borít. E mocsarakról nevezik a Sottok vidékének az egész fensíkot. A fensik északi párkányhegységét nevezik Kis-Atlasznak, a déli párkányhegységét pedig Nagy-Atlasznak: Ez utóbbitól délre van az ország harmadik fővidéke, a Szahara, a melyet szintén hosszu hegyszorosokon és meredek sziklafalaktól szegélyezett völgysikátorokon át lehet elérni. Másod- és harmadkori mészkövek képezik a hegység legnagyobb részét; de kristályos kőzetek is fordulnak elő. A sivatag északi részén számos oáziscsoport sorakozik hosszan. Ott is vannak sós mocsarak; a legnagyobbak egyike, a Melrir-sott, 25 méterrel mélyebben van a Földközi-tenger szinénél. A folyók medre nyáron gyakran szárazon marad; legnagyobb folyója a 650 km. hosszu Selif..A Szahara felé folyó vizek részint a sósmocsarakbán végződnek, részint a homokba . vesznek.
Éghajlata
általában meleg, de a magas részeken a hó. és fagy, nem ritka. Alger városának évi középhőmérséklete 19° C.; a legnagyobb forróság 40°C., a leghidegebb idő 1,6° C. Az ősz nagy esőkkel és zivatarokkal kezdődik. A legmagasabb hegyeket a téli féléven át hó horítja.
Flóra és fauna. A. fiórája a középtengeri flóravidékhez tartozik. Mirtusz, ólaj, pisztácia, törpepálma, cédrus a jellemzők a parton, a halfapuszták, dohány, bor, déli gyümölcs és gabona a Tellen, datolya az oázisokban. A Tellen és az Atlasz hegyeiben oroszlán és párduc, délen hiénák és sakálok, a pusztákon a gazellák a jellemzők. Egyébként az állatyilág. is déleurópai jellegü. Házi állatok: kecske, ló, szamár, öszvér, a Szaharában teve.
Az ásványi termékek
közül legközönségesebb a só, még pedig nemcsak a mocsarak körül,. hanem mint kősó is. Nevezetesek vasbányái, melyek havonként 18,000 t. vasércet szolgáltatnak. Réz- és cinktermélése is jelentékeny.
A lakosság a három départementben a következőképen oszlik meg ( 1890-ben):
Départemant
|
Polgári kerület
|
Katonai terület
|
Együtt
|
1 km2 jut
|
Alger
|
1.202,768
|
177,773
|
1.380,541
|
13
|
Orán
|
752,554
|
210,885
|
963,439
|
11
|
Constantine
|
1.369,153
|
197,266
|
1.566,419
|
12
|
Összesen
|
3.324,475
|
585,924
|
3,910,399
|
12
|
Ehhez járul még a 349,000 km2 terjedelmü algeriai Szaharának a gyarmathoz számított részében 50,000 lak., úgy hogy az összes lakosság 3.960,400. 1878. csak 48,655 km2 1.183,036 lak. tartozott a polgári hatóságok alá; 1881. már 98,871 km2 2.307.103 lakossal, 1886-ban pedig 119,203 km2.
A városok
közül a nagyobbak: Alger, Oran, Constantine, Tlemcen, Bone, Blida stb. Az ország európai különféle nemzetiségü lakóinak fele spanyol, a többi francia, olasz, máltai, német, stb. A benszülött mohammedánus lakosság az európainál még gyorsabban szaporodik. A gyarmat Franciaországnak mind fontosabb vásárlójává válik. Közvetlenül a hódítás után az egész külső kereskedelem 8 millió frankra rugott, 1888-ban pedig 420 millió fr. volt. Az állatállomány 1887 végén 192,678 ló, 140;899 öszvér, 297,380 szamár, 29,977 teve, 1.210,159 szarvasmarha, 10.854,088 juh, 4.892,149 kecske és 87,001 sertés volt., Gabonát (árpát és buzát) 2.758,073 ha.-on termesztenek; a termés mennyisége 13 millió quintal. .Dohányt 10,000 hektáron termesztenek; évi termés 55,000 q. Az oiajfaültetvények is terjedelmesek. Alfa vagy eszpartofüvet, 1 1/4 millió hektárról gyüjtenek; 1888-ban a termelés 2 millió quintalra rugott. Az erdőségek 3.250,000 hektárt borítanak. Mesterségesen öntöznek 134,000 hektárt. A bortermelés fontossága évről-évre növekszik. 1884-ben még csak 60,000 ha., 1888-ban már 120,000 ha. volt szőllővel beültetve. A termelés 3 millió, a kivitel 1.323,000 hl.-re rugott. Főképen Franciaország vásárolja, továbbá Belgium és Németország telepítési célokra évenként 2.800,000 frankot költenek; 1887-88-ban kilenc uj ponton kezdték meg a telepítést. Algeria fölvirágzásához jelentékenyen hozzájárulnak a. vasutak, amelyek hossza 1890 január 1-én 2806 km. volt; 6 fővonalból álltak, melyek összes jövedelme meghaladta a 21 millió frankot. A postahivatalok száma 1885-ben 486 volt. 2.234,130 fr.-nyi bevétellel. A táviróvonal hossza 9916 km. volt 19,969 km.-nyi vezetékkel. A pénzügy folytonos deficittel küzdött a legutóbbi évekig; 1886-ban 42.837,628 fr. volt a bevétel és 52.738,472 fr. a kiadás.
A népnevelés
még mindig nem áll valami magas fokon. 1887-ben még 700,000 tanköteles korban levő gyermek közül csak 100,000 járt iskolába.
Történelem.
A római uralom idejében A., melynek északi része az afrikal tartománynak, nyugati területe ellenben a Mauritania Caesariensis tartománynak részét képezte, legmagasb virágzásban állott; később azonban, midőn vandálok s ezek útán a következő három évszázadon át az arabok az ország belsejébe hatoltak, ismét visszaesett félvad állapotába: Zeiri arab fejedelem építette 935. Al-Dsezairt a mai A. városát. 1148-ig Zeiri utódjai uralkodtak, ezek után az almohádok. 1492-ben az országot a Spanyolországból kiüzött mórok és zsidók népesítették be. Ezeket követték az uralomban a spanyolók Katolikus Ferdinánd álatt. 1520. Szelim szultán Kair-ed-din Barbarossza kalózfőnököt nevezte ki A. pasájává s ez által megszünt a spanyol uraiom A. felett. Ő alapította meg a katonai deszpotizmus s a tengeri rablás rendszerét, melyről A. egészen 1830-ig hirhedt volt. 1600-tól fogva a janicsároktól választott dej állott mint katonai főparancsnok a török pasa oldalán. Későbbi időben keresztény hatalmak többször megkisérlették az algerialakat folytonos rablóhadjárataik s az elfogott keresztényeken elkövetett kegyetlenségeik miatt megfenyíteni, azonban többnyire eredmény nélkül. Baba Ali dej eltávolította az oldala mellett levő pasát, 1608-ban tényleg elszakadt a török fenhatóságoktól s katonai köztársaságot alapított. Több öszszekoccanása Franciaországgal s az 1818 óta uralkodó Husszein dej által a beiramünnep alkalmával a francia konzul irányában tanusított csúfos bánásmód a francia kormányt nagyobbszerü vállalatra indította A. ellen. A francia hajóhad Duperré altengernagy és Bourmont altábornagy alatt 1830 jun. 13-án érkezett a Szidi-ferrus öbölbe, Algerhoz s a város már julius 5-én teljesen a franciák birtokába jutott, s abban is maradt. A juliusi forradalom folytán Bourmont Clauzel által váltatott fel (1830 szept: 2-ától 1831 febr. 29-ig), ki Oránt, Bonet és Bugiet megszállotta, a titerii bejt megverte és Blidát és Medeát meghódította. A franciák legveszélyesebb ellensége Abd-el-Kader volt (l. o.), ki 30 arab törzs által maszkarai emirré neveztetvén ki, a franciák déli és nyugati közlekedési vonalát elvágta s hosszantartó makacs háboru után, mely egy ideig váltakozó szerencsével folyt 1834 febr. 26-án tisztességes békét kötött. Ebben a franciák az összes nyugati arab törzsek uralkodójának, az arabok pedig maszkarai szultánnak ismerték el.
Nemsokára azonban ujból kitört a véres harc, s ezt sem Drouet d'Erlon, sem Clauzel nem fejeztethette be győzelmesen. Végre Damrémont alatt (április 3-tól 1837. okt. 12-ig) Abd-el-Kaderrel létrejött a tafnai szerződés (1837 máj. 30.),. melyben az utóbbinak a Maszkarától s a Titeritől nyugatra eső területet átengedték. Csak ez idötől fogva kezdődik az országnak valóságos megszerzése a franciák által, miután a keleti részen Constantine meghódításával (1837 okt.8-13.) az egész terület, habár csak lassankint, a hódítók biztos birtokába jutott. Midőn Abd-el-Kader, ki a tábornoki tehetséget a legmagasabb vallási tekintélylyel egyesítette rendkivüli személyében, 1839 novemberben megszegte a békét, a háboru még egyszer kitört s a francia uralom biztosságát és hatalmát erősen veszélyeztette. Habár a hadsereget 70,000 emberre emelték, a franciák még sem voltak képesek döntő ütközetet nyerni. Csak midőn Bugeaud tábornok (1841 febr. 22-től 1846-ig) lett kormányzóvá, vett a harc kedvezőbb fordulatot. A segítség folytán, melyet Marokkó a szorongatott Abd-el-Kadernek nyújtott, a franciák 1844. ezzel az állammal is háboruba elegyedtek, mi azután Tanger ostroma (okt. 6-án) és Bugeaud győzelme folytán az Isly mellett (aug. 14-én) Franciaországra nézve kedvező békéhez és Abd-el-Kader elszigeteléséhez vezetett. Ez utóbbi folytonos harccal mégis fenn tudta. magát tartani, míg végre, midőn Marokkó és a franciák egyszerre megtámadták, 1847 decemberben Lamoriciere tábornoknak és Aumale hercegnek, aki aközben (1847 szept.-ben) kormányzóvá lett, kénytelen volt magát megadni. Az ország birtoka most egészben véve biztosítva volt, s a franciák hozzá fogtak a közigazgatás rendezéséhez. Mindazáltal a harc az egyes törzsek ellen még tartott egy ideig.
Az algeriai államformának és közigazgatásnak nevezetesebb változása az 1858 jun. 24. és aug. 13-iki . rendeletek folytán következett be. Ezek alapján a gyarmat az ujonnan szervezett algeriai s gyarmatügyi minisztérium hatáskörébe került, melynek fejévé-Napoleon herceget neveztek ki. Az utóbbi azonban később visszalépett s 1859 március 24-én Chasseloup-Laubat gr. által helyettesítették. Ez a minisztérium az 1860 dec. 11-iki rendelet folytán ismét megszünt s megint teljhatalmu főkormányzót neveztek ki, először Pélissier tábornagy, azután Mac Mahon tábornok személyében. A német-francia háboru alatt 1870-71. az arab törzsek ujból fellázadtak, s csak nehezen, sok vérontással sikerült a . franciáknak ezt a lázadást elnyomni. A tartomány jelenlegi kormányzója Saussier tábornok. Ujabban A. enyhe égaljánál fogva mint téll tartózkodási hely nagy kedveltségnek örvend s mell- és tüdőbeteg európaiak tömegesen látogatják.
Algeria fontossága Franciaország hatalmi állására és kereskedelmére nézve ujabban még nőtt. Algerián át törekszik Franciaország egyrészt a Kongó és a Szenegal melléki francia gyarmatokkal, másrészt a Csád tó vidékével és Szudánnal összeköttetésbe lépni. E cél elérésére tervezték régebben a Szahara-csatorna ásatását, ujabban pedig a Szaharán átvezető vasút kiépítését. E cél elérésére küldték ki 1774-ben a Soleiller, 1888-ban a Crampel, 1890-ben a Foureau, 1891-92-ben a Monteil kapitány vezérletére bizott expediciót.
