Alkibiades,
Alkibiades, híres athéni hadvezér, szül. Kr. e. 450. Három éves volt, mikor apja Klejneás, Koronejánál elesett. Neveléséről gyámja, a nagy Perikles gondoskodott. A természet azonban oly pazarul látta el minden testi és szellemi előnynyel, hogy jellemének kiképzésére csak ártalmasak lehettek: Hiába volt nevelőjének Sokratesnek törekvése, hogy az erényre oktassa: Szellemét kiképezte, de szenvedélyeit nem fékezhette. A hódolatok, melyekkel mindenfelől a szép, kedves, ékesszóló, szellemes s hozzá gazdag ifjut elhalmozták, könnyelművé, dacossá és hiúvá tették. A. Perikles példájára. az állam élére kívánt jutni, hogy ezáltal halhatatlan dicsőségre tegyen szert. E célját elsősorban a háboruban vélte elérhetni, mint 18 éves ifjut Potidajánál találjuk; oldalán harcolt Sokrates s egyedül neki köszönhette, hogy életben maradt. Delionnál azonban ő mentette meg nevelőjét a haláltól. Bátorságának jutalmául megkapta a gazdag Hipponikos leányát, Hipparetét nőül, de ez kicsapongásaiban legkevésbbé tudta korlátozni. Mikor a peloponnezusi háborut Nikias békekötése (421) félbeszakította, nem nyugodott addig, mig Argosz, Mantinéja és Elisz nem szövetkezett Spárta ellen. A spártaiak győzelme Mantinéjánál azonban e vállalkozását meghiusította. Időközben Egeszta város Sziciliában segítséget kért Athéntől Szirakuza ellen. A. javaslatára a nép elhatározta a sziciliai hadjáratot s egyik vezérévé A.-t választotta meg. Már indulásra készen állott a hajóhad, midőn irigyei és ellenségei azzal a váddal állottak elő, hogy a hermák megcsonkításában (415 máj. 10. éjjel) részes. A. azonban oly erélyesen lépett fel hogy a nép a panasz tárgyalását elhalasztotta. Átkelve Sziciliába A. elfoglalta Naxos és Katana városokat s kétségkivül a legszebb eredményekkel tér meg, ha vállalatában ellenségei meg nem akadályozzák. A. kénytelen volt a háborút hirtelen megszakítani, hogy a nép idézésére Athénben a törvényszék előtt megjelenjen. A Szalaminia állami hajón, mely érte jött, elhagyta Katanát, de Thuriiben megszökött azzal az elhatározással, hogy hazáján, mely ezt az igazságtalanságot elkövette vele, keservesen megbosszulja magát: Nem gondolta meg, hogy ezzel Athénnek mekkora kárt okoz.
Hírül vevén, hogy halálra itélték s vagyonát elkobozták, Spártába ment, mely aztán tanácsára Szirakuzát támogatta, Dekeleját Attikában megszállotta s persa segítséggel megkezdte a tengeri háborut Athén ellen. Maga Alkibiades kötötte meg Kisázsiában Tissaphernessel a szövetséget. Azért Spártában még sem lehetett sokáig maradása. Amiért elcsábította Agis király feleségét, menekülnie kellett (412) Tissapherneshez, akit most arra igyekezett birni, hogy pártoljon el Spártától, egyuttal azonban titkos érintkezésbe lépett az athéni oligarchapárttal. Azt hitte, hogy ha ez a demokrata alkotmányt felforgatja; visszatérhet Athénbe. Az államcsiny 411-ben tényleg megtörtént, de A. visszahívása elmaradt. Most már nem maradt egyéb számára, mint hogy a demokrata pártnak Számosz előtt horgonyzó hajóhadával szövetkezzék. Ennek vezérei Thrasybulos és Thrasyllos ünnepélyesen elhozták Kisázsiából s a fővezérlettel bízták meg. Az athéni nép az oligarchák bukása után e határozatukat jóváhagyta. A szövetséget Persia és Athén-között, melyet A. szülővárosának kilátásba helyezett, nem sikerült ugyan létrehoznia, ismételten megverte azonban Abydosnál és Kyzikosnál a spártai hajóhadakat, a legfontosabb helyeket a Hellespantuson, Chalcedont, Szelimbriát és Bizancot elfoglalta, s dicsőséggel és gazdag zsákmánynyal tért vissza 408. hazájába. Diadallal fogadta a nép, a halálos itéletet feloldotta, vagyonát visszaadta s az összes hadak vezérévé tette meg. 407. ujabb hadjáratra indult A. Ezuttal azonban elhagyta szerencséje. Az elpártolt Andros szigetet nem volt képes bevenni, Antiochos alvezérét pedig távolléte alatt megverte Notionnál a spártai Lysandros. Az ingadozó lelkű athéni nép erre megfosztotta állásától, mire A. önkéntes számkivetéshe Tráciába ment. Az ajgoszpotamosi ütközet után, melyben Athén elbukott, Pharnabasos szatrapához menekült Frigiába, ahol Lysandros kivánságára aztán ennek testvérei megölték. Körülzárták mezei házát s felgyujtották. Amint menekülni akart nyillövésekkel megölték. V. ö. Hertzberg, A. d. Staatsmann und Feldherr (Halle 1853); Houssaye Henry, Histoire d'Alkibiades (1874); Curtius, A görögök története (4. köt. 297 l.); Beloch, Die attische Politik seit Perikles (1884); Hermann, Lehrbuch der griechischen Antiquitäten (I. köt. 6. kiadás. Rendezi Thumser. 1892. a 713. lapon).
