Alpakka
Alpakka (ujezüst). Az Alpakka és ehhez hasonló összetételü ötvények nikolból, rézből és cinkből valók. Ezt az ötvényt az idők folyamán sokféleképen nevezték el. A mult században ehhez hasonló összetételü ötvényt Khinából hoztak Európába és elnevezték pakfongnak. Németországban 1824-ben két gyár foglalkozott gyártásával; a berlini Henniger elnevezte újezüstnek (Neusilber), a schneebergi Geitner dr. cég pedig argentánnak. Nemsokára Ausztriában és Franciaországban is megkezdték a gyártását s ott A.-nak, itt pedig rvaillechort-nak (első készítőjük Maillet és Chorier után) nevezték. Midőn a fémmel való bevonás az ipar közös kincsévé lett, az A.-t ezüstözni kezdték ezek s az ezüsthöz csalódásig hasonlító árúk megint más nevet kaptak; mi khinczi ezüstnek nevezzük, a franciák at fenidnek, mások Christofie-fémnek, argiroidnak, argirolitnak, argirofánnak, elektropatnak, perui ezüstnek, szimilargentnek stb. nevezik. Az A.-nak szép fehér szine a nikoltól nyujthatósága a réztől olvadékonysága és olcsósága a cinktől függ. Általában 12-26% nikolból, 50-66% rézből és 20-40°/° cinkből áll, néhány faja vasat, ólmot, önt, ezüstöt és kadmiumot is tartalmaz. A különleges A.-k ezek:
Az A. készítésekor először megömlesztik a cinket és a réznek felét, és a keletkező ötvényt lapokká öntik ki, a réz megmaradt másik felét szénfedő alatt összeömlesztik a nikollal és hozzáadják a gyártott réz-cink ötvényt. Legjobb az az A., melyben a nikoltartalom a réz 1/4-3/4-ét teszi. Ha kevés a nikol, az ötvény sárgás színü lesz. Ha sok a nikol, igen kemény, nehezen megmunkálható és önthető A.-t kapunk. Az A. keményebb, szivósabb, szilárdabb a sárga réznél és épp úgy nyujtható, mint ez; belőle pléheket hengerelnek, drótokat huznak és rudakat kovácsolnak. Az A. fényezhető és törése kristályos. A vörösnek nyujthatósága a melegben csökken, nagyobb hőmérsékletnél oly merev lesz, hogy porrá törhető. Kezdő fehér izzásnál megolvad. Fajsulya 718885. A hengerelt és huzott A.-árúknak finom szemcsés törése és jó hangja van. A levegő az ezüstnél is nehezebben oxidálja; a savanyu folyadékok megtámadják ugyan, ámbár nem oly mértékben, mint a rezet és a sárga rezet; de kissé jobban, mint a 12 latos ezüstöt, s ezért házi használathoz beezüstözik. Mivel az A. az ezüstnél olcsóbb és állandóbb, különösen asztalkészletek, ajtó- és ablakvasalások, pénzek stb. készítésére használják. Az A. legveszedelmesebb piszkítója az arzén, mely rideggé teszi, barnássárgára, sőt feketére festi; a vastól fehérebb, keményebb, tömöttebb, de kissé ridegebbé is lesz; az ón és ólom kis mennyiségben nem ártalmasak. A jó A.-nak ezüst-fehér színe van; ha kétségünk van az iránt, vajjon a fehér szín eredeti-e v. pedig az ezüst-bevonattól ered, a tárgy felületét 1 rész káliumbikromát és 1 rész tiszta salétromsav (125 fajsúly) keverékével nedvesítjük be, ez a beezüstözött tárgyat megvörösíti. Ha a próbakövön végighuzott A. porára tiszta salétromsavat öntünk és kevés konyhasót teszünk hozzá, akkor fehér csapadék-klórezüst keletkezik, ha a tárgyon ezüst bevonat volt.
