Ambrozovics,
Ambrozovics, 1. Nep. János (Iván) ügyvéd, okle- veles mérnök; egy ízben a város követe a pozsonyi országgyülésen. Szül. Zomborban 1789 máj. 9-én, megh. 1869 jan. 12-én. 1808-ban - már jogtanuló korában - kiadta Pesten «Proriče i narečenja» (Közmondások és szólásmódok - szerb nyelvből illir nyelvre fordítva és kiegészítve) című munkáját. 1848-ban nyugalomba lépett és csak iskola-igazgatói állását tartotta meg, mely állásában különösen a magyar nyelv érdekében fejtett ki nagy buzgóságot. E buzgóságának és egyuttal tekintélyének egyik jele, hogy a provizórium alatt is magyarul tette jelentéseit fölöttes hatóságának.
2. A. Béla, az előbbinek fia, mérnök, nyug. miniszteri tanácsos, szül. Zomborban 1835 jan. 20. Gimn. tanulmányait Kalocsán, Baján és Budán, a bölcseletit a pesti egyetemen végezve, a müegyete- met járta Pesten, Bécsben és Karlsruheban. Még tanulmányai befejezte előtt segédkezett a StrassburgKiel közt épitett vasúti híd tervezésénél; 1857 őszén a Ferenc József vasút igazgatóságánál nyert alkalmazást Stiriában; innen a délivasúthoz NagyKanizsára s 1864-ben mint osztálymérnököt Budárahelyezték át. 1867-ben államszolgálatba lépett, s a közmunka-és közlekedési minisztériumnál vasuti felügyelő, 1871-ben osztálytanácsos, utóbb báró Kemény Gábor alatt miniszteri tanácsos és a vasúti főfelügyelőség főnöke lett. 1885-ben a Brüsszelben tartott első nemzetközi vasúti kongresszuson, mint a magyar kormány kiküldöttje, a kongreszszus egyik szakosztályána;k elnöke és állandó bizottságának tagja volt. Közhasznu munkássága elismeréseül megkapta a III: oszt. vaskoronarendet s a belga Lipót-rend középkeresztjét. Beutazván Német-, Francia-, Olasz- és Angolországot, Belgiumot és Svájcot, 1863-ban Amerikába ment nejéért, Meszlényi Gizelláért (Meszlényi Rudolf és Kossüth Zsuzsánna idősbik leányáért), akinek 1865 őszén bekövetkezett halála után, 1876-ban testvérét vette nőül. A. a magyar mérnök- és épitész-egyletnek megalakulásától (1867) vál. tagja, 1872-78-ban titkára, 1885-88-ban alelnöke volt. A társulat közlönyét 1869-78-ig szerkesztette. Közleményei kizárólag a M. Mérnök- és Építészegylet Közlönyében jelentek meg, melyeknek egy részét német, francia s olasz nyelvre lefordították, egyik-másik a newyorki szakfolyóiratokban is megjelent. Kiválóbb müszaki munkái: l. Célszerü volna-e a magyar államvasutakat bérbe adni vagy azok kezelését magánvállalkozókra bizni? Pest 1871. (Külön lenyomat a M. Mérnök- és Épitészegylet Közlönyéből.) 2. A vasutakböl eredő közgazdasági haszon és kiszámítása. (Megjelent a M. Mérn.- és Építsz-egylet Köz- lönye 1886-ik évfolyamában.) 3. De l'utilité des chemins de fer. Bruxelles, 1888. 4. Vantaggio economico delle strade ferrate e calcolo del medesimo. Milano 1888. 5. Exposé de la question des primas au personnel. Art XX. du questionnaire de la troisiéme session du congrés. Paris, 1889. (Congrés Internatíonal des Chemins de Fer. Illéme session No 51.) Irt több alkalmi verset is. 3. A. Dezső dr., ügyvéd és hirlapiró, az előbbinek fla, szül. Budán 1864 febr. 24. Irt több elbeszélést (Egyetértés, Ország-, Vílág, Fővárosi Lapok, Hét, Magyar Szalon, Elet) s az orosz irodalom kiválóbb termékeiből fordított több kötetre valót magyarra. Igy többek közt Puskin «A kapitány leánya» címü regényét, Szokojub gróf több hosszabb elbeazélését és Csehov, Jezsov, Gogolj több novelláját. Mint az Egyetértés-nek zenei referense, számos zene-esztetikai cikket közölt.
