Apponyi
Apponyi-család (de Nagy-Appony), egyike Magyarország legkiválóbb főúri családjainak.
Apponyi-család cimere.
Eredetét a Péc nemzetségre viszi vissza, őseinek sorrendje IV. Béla idejéig állapítható meg. Nagy - Appony helységét, melytől nevét veszi, a XIV. század vége óta birja. A. Pál már mint főur vesz részt a bécsi békét megelőző és követő tárgyalásokban. A. Miklós Buda ostrománál esett el. Ennek fia Lázár nyerte 1718-ban a bárói, 1739-ben grófi rangot. A család tagjai azóta különösen a diplomáciában és a közigazgatás terén váltak ki, és a legtöbb igen erős hajlamot mutatott az irodalom és művészet iránt. A család birtokai Pozsony-, Nyitra-, Tolna- és Békésmegyében terülnek el. Jelenleg öt A. tagja a főrendi háznak. Lázár unokája Antal György 1751-1817. egyike volt kora legműveltebb főurainak. II. József nagyon kitüntette, de mégsem birhatta reá, hogy a királybiztosi hivatalt elvállalja. Finom epikuréus módjára a tudományokat és művészeteket művelte. Mint a Theresianum növendéke különösen egyházpolitikai tekintetben igen szabadelvü, nyomtatásbán is megjelent téziseket védett (1772). Ő alapította a hires családi könyvtárt. Második fia Antal, 1826-1849 császári követ volt Nápolyban, Londonban és Párisban. Ennek fia Rudolf (1812-1876) Párisban, majd Londonban képviselte a monarkiát. Rudolf fia A. Sándor (l. o.). Antal György elsőszülött fiának Györgynek fiai Károly és György (l. o.).
