Árvay,
Árvay, 1. Gergely, iró, született Vajtán (Fehérmegye) 1790 november 4., meghalt Budán 1871 julius 7. A prémontrei rendbe lépvén, előbb mint lelkész, majd (1823-1843) mint tanár és igazgató, aztán mint jószágkormányzó működött. Mint iró 1825-ben lépett fel Román-kórság c. oktató irányú elbeszélésével a Felső-Magyarorsz. Minervában, ezt követte néhány epigrammja s egyéb dolgozata u. o., továbbá az Egyházi Tárban és az Athenaeum-ban; de főleg műfordítással foglalkozott. Nevezetesebb fordításai: Nők iskolája Moliére után (1833) és Tancred Voltaire után (1834), melyek az Akadémia Külföldi Játékszin című gyüjteményében jelentek meg. Az akadémia 1834-ben levelező tagjává választotta; ő azonban 1841 óta nem dolgozott többé.
2. Á. József; tanfelügyelő, szül. Kis-Ráskán, Felső-Zemplénben 1823 dec. 13., megh. Sárospatakon 1879 márc. 21. Sárospatakon végezte iskoláit. Azután házi nevelő volt. 1848-ban félévig Megyaszón káplánkodott; azután Téglásra, Degenfeld Imre gróf házához ment nevelőnek, honnan 1849 nyarán betegen távozott golopi rokonaihoz. 1850-ben a golopi ref. egyházban előbb segéd-, majd rendes lelkészi hivatalt viselt. 1851 szept. 19. a sárospataki főiskolába gimnáziumi tanárrá választatott. Mint a mennyiségtan szaktanára 1853-ban, ennek tanulmányozása végett, néhány hónapot Bécsben töltött. 1857-ben felállíttatván a sárospataki főiskolában a tanítóképző intézet, ennek igazgatója lett. Előbb azonban az egyházkerület külföldre küldte az iskolák és a tanügyi irodalom tanulmányozása végett. Ekkor látogatta meg Németországot, Belgiumot és Svájcot. 1863-ban az egyházkerület akadémiai tanári ranggal tisztelte meg s 1869-ben kir. tanácsos és Zemplénmegye tanfelügyelője lett. A Sárospataki Füzetekben, melynek 1857-től rendes munkatársa s 1859-60-ban társszerkesztője volt, 1858-59. Népiskolai tervezet cimü hosszabb dolgozata jelent meg. Sok népiskolai tankönyvet irt, melyek korukban nagy szolgálatot tettek az elemi oktatás ügyének. V. ö Szinnyey Magyar Irók.
3. Á. József Ernő, lelkész Verzeichniss einiger seltneren Plianzen Ungarus cimen 1804-ben Felső- Magyarországból meg a Balaton vidékéről ritkább növények jegyzékét küldötte Kitaibelnak. A kézirat a m. nemzeti muzeum könyvtárában van. Ismerteti és pótlékkal bővíti Lumnitzer Flora Posoniensis-ét is.
