Attavante
Attavante Marco, firenzei jeles festő, szül. Firenzében 1452. Halálának ideje bizonytalan. 1508. még élt. Egyike azoknak a művészeknek, kik Mátyás magyar király könyvtárának számos kodexét miniatur festményekkel díszítették. A. nem lakott ugyan folyton Mátyás udvarában, de ott ugy látszik több izben megfordult s nemcsak a király, hanem Beatrix számára is dolgozott. Különösen egy misekönyv az, mely A. remekművének tekintendő: a könyv hasonló az ujabbkori efféle könyvekhez, 11/2 láb hosszu, 1 láb széles, terjedelme 430 lap, anyaga finom, irása a középkori tört irás: betüi igen nagyok, s ezért egy lapon csak 20 sor áll: elejétől végig oly egyenlők és szabályosak e betük, mintha nyomtatva lettek volna. A nagybetük a szövegben is festve és aranyozva vannak: kivált a kezdőbetük igen szépek s nagy gonddal készülvék; tintája, festéke ma is sötét-fekete. A könyv 1485-88-ig készült. Főbecse a valóban művészi festményekben áll s a mi reánk magyarokra nézve legfőbb érdekü, az Mátyásnak arcképe, mely kétségkívül hiven, természet után másoltatott. Ő maga e könyvben háromszor, neje Beatrix kétszer s fia Korvin János egyszer fordul elő. Nagyon becses továbbá a címlap, egy gyönyörü kép, mely korintusi oszlopzatu oltárt ábrázol; az oltárkép ősz szakállu, baljában világalmát tartó, jobbját áldásra emelő, angyaloktól környezett atyaistent tüntet elénk, de csak a mellig; alsóbb részeit kék tábla fedi, melyet az oltáron álló két magyar öltözetü ifju tart. Az oltár táblájának oldalait fehér márvány ábrázolja, melyet különféle arabeszkek diszítenek. Az oltárkép fölött, a négy korinti oszlopon, kiálló iv nyugszik, melynek közepén két angyal Mátyásnak királyi és családi egyesített cimerét tartja. A cimernek közepén a jellemző holló áll. Az oltár mozaik padozatán két oldalról egy-egy ifju áll egész alakban ábrázolva; a háttérben még többnek arca látszik. Valamennyi bajusztalan és szakálltalan, kétfelé fésült hosszu hajjal: kettőnek azonban Vörös turbán alaku kucsma van a fején. A jobboldalon álló ifju kétségkivül Mátyás fia, Korvin János: a mintegy 18-20 éves, karcsu, igen szép ifjunak arcéle Mátyáséhoz hasonlít, sárgás hosszu haja háta közepéig hullámzik, fejét tölgykoszoru diszíti, mi a királyfit jelzi, s felemelt jobbjának mutató ujjával a kék tábla feliratára mutat; ruhája aranyvirágokkal himzett biborköntös, melyet derekán öv szorít testéhez. A másik alakon, mely hihetőleg szinten arckép, buzavirágszinü, aranynyal himzett hosszu mente s ez alatt a nyitott mellen fűzött zöld dolmány látszik.
Ezen alakok alatt az oltár lépcsőzetén arany kezdőbetükkel olvasható a művész neve s a munka kezdetének ideje. Az egész képet majdnem 3 ujj széles, arabeszkekkel diszített, aranyos szegély környezi, melynek négy szögletén tojásdad körben ugyanannyi női szent látható. A két hosszu oldal egyikének közepén Mátyás, a másikén Beatrix mellképe áll. Mátyásé a jobboldalon van közel fiához: haja szögszinü, fejét, vmint fiáét tölgykoszoru övezi, vállain és mellén széles boglárlánc van. A második lap szintén egészben festett kép, mely Dávid királyt térden imádkozva ábrázolja; koronája és lantja a földön van előtte. A következő lapok két oszlopban irvák, melyeket festett és aranyozott virágok és arabeszkek választanak el egymástól; a választók szintugy, mint a szegély, egy ujjnyi szélesek: némely lap azonban, kivált alul és felül, szélesebb szegélylyel van diszítve. melyek szegletein vagy közepén szentek képei láthatók s hasonló képek vannak számos kezdőbetüben is. A kánon alatt gyönyörü kép áll, mely az egész lapot elfoglalja; a kálváriát ábrázolja: a kereszten haldokló Krisztust a két haldokló lator között. Krisztus keresztje felett az irgalmas pelikán áll, mely fiait a saját vérével táplálja. A jámbor lator keresztjére Mária ereszkedik a kis Jézussal, a gonosz latoréra sárkányalakban az ördög, ki a haldoklót lándzsával agyonszurja. A kereszt alján jobbra a szent asszonyok csoportja áll, balra egy kék palástos férfiu a keresztre függesztett tekintettel térdelve imádkozik s ez ismét Mátyás arcképe, miként azt az arc hasonlatosságán kivül tölgykoszorus feje s a földön előtte levő korona mutatja. A térdelő király mellett szakállas püspök áll magyaros öltözetben; kétségkivül vmely magyar főpap arcképe: a nagy kép alatt két kisebb kép áll, egyik Jézus keresztrefeszítését, a másik az utolsó vacsorát ábrázolja. A széles szegélyben tojásdad körökben apróbb képek láthatók, melyek szentirási jeleneteket ábrázolnak. A következő lapot az utolsó itélet ábrázolása tölti be. Másik felén számos festvény közt a kánon szövege kezdődik néhány rövid sorral. Ezt a két lapot, mely a könyv közepére esik, akkor szokták felütni, amikor Belgium császári vagy Spanyolország királyi helytartó-kormányzói esküjöket tették; az esküvők e lapokra helyezték kezüket.
Miként a könyv elején álló hiteles jegyzetek bizonyítják, e könyvre tette le esküjét 1599-ben Albert főherceg s neje, Izabella infansnő; erre esküdött utóbb, 1702-ben Marchio de Bedmar. V. Fülöp helytartója, 1716-ban Marchio de Prie. VI. Károly helytartója, 1744-ben Károly lothringeni herceg, Mária Terézia helytartója, s végre 1781-ben Albert Kázmér szász-tescheni herceg, Krisztina főhercegnő férje, II. József helytartója. A könyv vége felé meg egy levél van, mely különösen becses reánk magyarokra nézve; az a levél az, melyen a missa pro imperatore áll. E levél első lapján az alsó szegélyben két angyal egy cimert tart: Magyarország és Mátyás egyesített cimerét, közepén a hollóval; sok lap szegélyében van ugyan cimer, de valamennyi közül csak ez az egy maradt épségben; a többire mindenütt más cimereket, jobbára a birtokló osztrák császárok, vagy spanyol királyok cimereit ragasztották reá. Ugyanezen levél tulsó lapján, az alsó szegélyben van Mátyás és Beatrix éremarcképe, hihetőleg a király nagy aranyáról való másolat, mert az arckép egészen aranyérmet, pénzt ábrázol, nagyságra körülbelül akkorát, mint a tallér. Körirata: «Mathias Corvinus rex Hunga.», Beatrixének körirata: «Beatrix de Arago, reg. Hung.» A könyvet jelenleg Brüsszelben, a burgundi könyvtárban őrzik. Bőrtokja vörös bársonynyal bélelt. kötése vörös marokkói bőr, vastag tábláit két szépművű ezüst kapocs csatolja össze.
