Baromfi v. aprómarha, közös neve a gazdasagban levő szárnyas háziállatoknak, minők: a tyúk, gyöngytyúk, pulyka, páva, kacsa és lúd. Minden baromfinak; hogy jól fejlődjék, nemcsak szemes (árpa, búza, zab, köles, pohánka) eledelre van szüksége, hanem állati hulladék (főtt-baromfi v. más állati belek, főtt-máj, férgek, rovarok) és vizenyős takarmány (főtt burgonya, répa, fű, zöldség-hulladék). Ezenkivül a tojó baromfiaknak meszet is kell adni, hogy a tojáshéj kiképződjék. Némelyek mész helyett tojáshéjakat adnak a tojó baromfinak enni, amit azonban csakis megtörve s más takarmánynyal összekeverten szabad nekik adni, mert különben arra a rossz szokásra kapnak, hogy a tojásokat feltörik. Ha a baromfiakat elzárthelyen tartják napjában 3-szor szokás őket etetni: reggel, délben és este. A szemes eleséget mindig este kell nekik adni, hogy begyükben az éj folyamában megpuhuljon; reggel és délben főleg vizenyős takarmányt kapnak, melyhez állati hulladékot lehet keverni. Ha a baromfiak kijárnak a legelőre, akkor naponként csak kétszer (este és reggel) v. esetleg csak egyszer (este) kapnak enni. A baromfit naponként el kell látni friss vizzel, a melybe némely tenyésztő néhány csepp vasgálicoldatot (10 liter vízre 250 g. vasgálicot számítva) szokott cseppenteni; ez utóbbi antiszeptikus hatású. Az itató-vályut árnyékos helyen kell elhelyezni s megtöltés előtt ki kell öblíteni. A B. tenyésztést 1. a külön cimek alatt.